HU/SB 4.28.10
10. VERS
- gandharva-yavanākrāntāṁ
- kāla-kanyopamarditām
- hātuṁ pracakrame rājā
- tāṁ purīm anikāmataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
gandharva—a gandharva katonák által; yavana—és a yavana katonák által; ākrāntām—legyőzött; kāla-kanyā—Kālakanyā (az Idő leánya) által; upamarditām—szétzúzva; hātum—feladni; pracakrame—haladt; rājā—Purañjana király; tām—azt; purīm—a várost; anikāmataḥ—vonakodva.
FORDÍTÁS
Purañjana király városát legyőzték a gandharva és yavana katonák, s bár a király nem akarta elhagyni, a körülmények mégis rákényszerítették, mert Kālakanyā szétzúzta a várost.
MAGYARÁZAT
Az élőlény, az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől távol megpróbálja élvezni ezt az anyagi világot, s lehetőséget kap arra, hogy ezt egy bizonyos fajta testben — Brahmā testétől egészen a mikroba testéig bármilyen testben — tegye. A Védák teremtéstörténetéből megtudjuk, hogy az első élőlény az Úr Brahmā volt, aki a hét nagy szentet és a többi prajāpatit teremtette, hogy szaporodjék az univerzum népessége. Így aztán karmájának, azaz múltbeli vágyainak és tetteinek megfelelően az élőlények mind kapnak egy bizonyos fajta testet, Brahmāétól kezdve egy mikrobáéig vagy ürülékben élő féregéig bármilyet. Amiatt, hogy hosszú ideig társul egy bizonyos fajta anyagi testtel, valamint Kālakanyā és az ő māyāja kegyének köszönhetően az élőlény túlságosan ragaszkodni kezd az anyagi testhez, annak ellenére, hogy az a fájdalom tanyája. Ha valaki ki akar venni egy kukacot az ürülékből, a kukac nem akarja elhagyni a helyét. Vissza fog mászni az ürülékbe. Ehhez hasonlóan általában a disznó is nagyon piszkos körülmények között él, és ürüléket eszik, de ha valaki megpróbálja eltávolítani a környezetéből, s egy szép helyre akarja költöztetni, a disznó vonakodni fog. Ha tehát minden egyes élőlényt alaposan megvizsgálunk, látni fogjuk, hogy mindegyikük visszautasítja, ha kellemesebb körülményeket kínálnak fel neki. Annak ellenére, hogy Purañjana királyt minden oldalról támadás érte, nem akarta elhagyni a várost. Úgy is mondhatnánk, hogy az élőlény — legyen bármilyen helyzetben — nem akarja elhagyni a testét. Végül azonban kénytelen lesz távozni, mert az anyagi test nem létezhet örökké.
Az élőlény számtalan módon akarja élvezni az anyagi világot, ezért a természet törvényei megengedik neki, hogy egyik testből a másikba vándoroljon, pontosan úgy, ahogy az élőlény a csecsemő testéből egy kisgyerek, egy fiú, egy ifjú, majd egy férfi testébe vándorol. Ez a folyamat szünet nélkül tart. A végső szinten, amikor a durva test megöregszik és tehetetlenné válik, az élőlény nem akarja elhagyni azt, annak ellenére, hogy nem használható többé. Miért nem akar elmenni az élőlény, annak ellenére, hogy az anyagi lét és a test nem kényelmes? Amint valaki kap egy anyagi testet, nagyon keményen kell dolgoznia, hogy életben tartsa. Cselekedhet a tettek bármilyen mezején, mindenképpen fáradságos munka vár rá, hogy fenntartsa az anyagi testet. Sajnos a társadalom nem tud a lélekvándorlásról. Mivel az élőlény nem reméli, hogy bejuthat az örök élet, boldogság és tudás lelki királyságába, ki akar tartani jelenlegi teste mellett, még akkor is, ha az esetleg már használhatatlan. Ezért ebben az anyagi világban a legnagyobb jótékony tett az, ha támogatjuk a Kṛṣṇa-tudat mozgalmát.
Ez a mozgalom felvilágosítja az emberi társadalmat Isten országáról. Isten létezik, Kṛṣṇa létezik, s mindenki visszatérhet Hozzá, hogy ott örök boldogságban és tudásban éljen. Egy Kṛṣṇa-tudatú ember nem fél attól, hogy el kell hagynia a testét, mert helyzete mindig az örökkévalóság. Mindig az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzi, ezért amíg a testben van, boldogan, szeretettel szolgálja az Urat, s amikor elhagyja a testet, akkor is örökké az Úr szolgálatában áll. A szent életű bhakták mindig szabadok és felszabadultak, míg a karmīk, akiknek nincs tudásuk a lelki életről vagy az Úr transzcendentális szerető szolgálatáról, nagyon félnek elhagyni rothadó anyagi testüket.