HU/SB 4.28.40
40. VERS
- sa vyāpakatayātmānaṁ
- vyatiriktatayātmani
- vidvān svapna ivāmarśa-
- sākṣiṇaṁ virarāma ha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—Malayadhvaja király; vyāpakatayā—mindent átható lévén; ātmānam—a Felsőlélek; vyatiriktatayā—megkülönböztetéssel; ātmani—saját önvalójában; vidvān—tökéletesen képzett; svapne—egy álomban; iva—mint; amarśa—megfontolásnak; sākṣiṇam—a tanú; virarāma—közömbössé vált; ha—minden bizonnyal.
FORDÍTÁS
Malayadhvaja király tökéletes tudásra tett szert azáltal, hogy képes volt megkülönböztetni a Felsőlelket az egyéni lélektől. Az egyéni lélek helyhez kötött, míg a Felsőlélek mindent átható. Tökéletes tudással rendelkezett arról, hogy az anyagi test nem a lélek, de a lélek az anyagi test tanúja.
MAGYARÁZAT
A feltételekhez kötött lélek gyakran kudarcot vall, amikor megpróbálja megérteni a különbséget az anyagi test, a Felsőlélek és az egyéni lélek között. Kétféle māyāvādī filozófus van: a buddhista filozófia követője és Śaṅkara filozófiájának követője. Buddha követői nem ismerik fel, hogy bármi is létezik a testen túl, Śaṅkara követői pedig arra a következtetésre jutottak, hogy a Paramātmānak, a Felsőléleknek nincs külön léte. A śaṅkariták meg vannak róla győződve, hogy végső soron az egyéni lélek azonos a Paramātmāval. A vaiṣṇava filozófus azonban, aki tökéletes tudással rendelkezik, tudja, hogy a test a külső energiából áll, és hogy a Felsőlélek, a Paramātmā, az Istenség Legfelsőbb Személyisége az egyéni lélek mellett van, és különbözik tőle. Ahogy az Úr Kṛṣṇa mondja a Bhagavad-gītāban (BG 13.3):
- kṣetrajñaṁ cāpi māṁ viddhi
- sarva-kṣetreṣu bhārata
- kṣetra-kṣetrajñayor jñānaṁ
- yat taj jñānaṁ mataṁ mama
„Ó, Bharata sarja, értsd meg, hogy Én is jelen vagyok minden testben a mező ismerőjeként, s a tudás nem más, mint megérteni ezt a testet és annak ismerőjét. Ez az Én véleményem.”
A testet tartják a mezőnek, az egyéni lelket pedig a cselekvőnek a mezőn. De van valaki más is ott, akit Felsőlélekként ismernek, aki csupán tanú az egyéni lélek mellett. Az egyéni lélek cselekszik, és élvezi a test gyümölcseit, míg a Felsőlélek pusztán szemtanúja az egyéni lélek tetteinek, ám nem élvezi azok gyümölcseit. A Felsőlélek a cselekvés minden mezején jelen van, míg az egyéni lélek kizárólag egyetlen, helyhez kötött testében tartózkodik. Malayadhvaja király eljutott a tudásnak e tökéletességéig, és képes volt különbséget tenni a lélek és a Felsőlélek, valamint a lélek és az anyagi test között.