HU/SB 4.28.42
42. VERS
- pare brahmaṇi cātmānaṁ
- paraṁ brahma tathātmani
- vīkṣamāṇo vihāyekṣām
- asmād upararāma ha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
pare—transzcendentális; brahmaṇi—az Abszolútban; ca—és; ātmānam—az önvaló; param—a legfelsőbb; brahma—Abszolút; tathā—is; ātmani—önmagában; vīkṣamāṇaḥ—így megfigyelve; vihāya—feladva; īkṣām—fenntartás; asmāt—ettől a folyamattól; upararāma—visszavonult; ha—bizonnyal.
FORDÍTÁS
Malayadhvaja király így észlelhette, hogy a Felsőlélek mellette ül, és hogy ő, az egyéni lélek a Felsőlélek mellett ül. Mivel együtt voltak, nem volt szükség külön érdekekre; ezért tartózkodott az ilyen cselekedetektől.
MAGYARÁZAT
Az odaadó szolgálat fejlett szintjén a bhakta nem lát semmi különbséget a saját és az Istenség Legfelsőbb Személyisége érdeke között. A két érdek eggyé válik, mert a bhakta nem cselekszik eltérő célból. Bármit tesz, az Istenség Legfelsőbb Személyisége érdekében teszi. Mindent az Istenség Legfelsőbb Személyiségében lát, és mindenben az Istenség Legfelsőbb Személyiségét látja. Ha eléri a megértésnek ezt a szintjét, akkor nem lát különbséget a lelki és az anyagi világ között. A tökéletes látás az, melyben az anyagi világ a Legfelsőbb Úr külső energiája lévén a lelki világgá válik. A tökéletes bhakta szemében az energia és az energiaforrás nem különbözik egymástól, ezért az úgynevezett anyagi világ lelkivé válik (sarvaṁ khalv idaṁ brahma). Minden a Legfelsőbb Úr szolgálata érdekében létezik, és a gyakorlott bhakta bármilyen úgynevezett anyagi dolgot fel tud használni az Úr szolgálatában. Senki sem szolgálhatja az Urat, ha nem áll lelki szinten. Ha tehát egy úgynevezett anyagi dolgot összekapcsolunk az Úr szolgálatával, azt többé már nem szabad anyaginak tekinteni. A tiszta bhakta tehát tökéletes szemlélete révén minden szemszögből látja a dolgokat.