HU/SB 4.28.50


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


50. VERS

citiṁ dārumayīṁ citvā
tasyāṁ patyuḥ kalevaram
ādīpya cānumaraṇe
vilapantī mano dadhe


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

citim—halotti máglya; dāru-mayīm—fából rakott; citvā—felrakva; tasyām—arra; patyuḥ—a férjének; kalevaram—teste; ādīpya—miután meggyújtotta; ca—is; anumaraṇe—hogy meghaljon vele; vilapantī—bánkódva; manaḥ—az elméjét; dadhe—rögzítve.


FORDÍTÁS

Aztán fából máglyát rakott, meggyújtotta, és ráhelyezte férje holttestét. Amikor ezzel kész volt, mélyen gyászolva felkészült, hogy férjével együtt ő maga is elégjen a lángok között.


MAGYARÁZAT

A védikus rendszerben régóta fennálló hagyomány, hogy a hűséges feleség meghal a férjével. Ezt saha-maraṇának nevezik. Indiában ez a szokás egészen a brit megszállásig általános volt. Abban az időben azonban előfordult, hogy azt a feleséget, aki nem akart meghalni a férjével, a rokonai kényszerítették. Azelőtt ez nem így volt; a feleség önként lépett a tűzbe. A brit kormány betiltotta ezt a szokást, mert embertelennek tartotta. India korai történelmében azonban azt látjuk, hogy amikor például Pāṇḍu Mahārāja meghalt, két felesége    —    Mādrī és Kuntī    —    túlélték őt. A kérdés az volt, hogy mind a kettőnek meg kell-e halnia, vagy csak az egyiknek. Pāṇḍu Mahārāja halála után feleségei úgy döntöttek, hogy az egyiknek maradnia kell, a másiknak viszont el kell mennie. Mādrī elég a tűzben a férjével, Kuntī pedig marad, hogy gondját viselje az öt Pāṇḍava gyermeknek. Még 1936-ban is láttunk egy odaadó feleséget, aki önként férje halotti máglyájának tüzébe lépett.

Mindez megmutatja, hogy egy bhakta feleségének készen kell állnia arra, hogy így cselekedjen. Ugyanígy a lelki tanítómester odaadó tanítványa is inkább meghal a lelki tanítómesterrel, mint hogy ne teljesítse be a lelki tanítómester misszióját. Ahogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége alászáll a Földre, hogy újra megalapozza a vallás elveit, képviselője, a lelki tanítómester szintén azért jön, hogy újra megvesse a vallásos elvek alapjait. A tanítványoknak kötelességük, hogy felvállalják a lelki tanítómester küldetését, és eleget tegyenek neki. Másképp a tanítványnak úgy kell határoznia, hogy meghal a lelki tanítómesterrel. A tanítványnak tehát késznek kell lennie arra, hogy feláldozza az életét és lemondjon minden személyes érdekről annak érdekében, hogy teljesítse a lelki tanítómester akaratát.