HU/SB 4.29.53
53. VERS
- kṣudraṁ caraṁ sumanasāṁ śaraṇe mithitvā
- raktaṁ ṣaḍaṅghri-gaṇa-sāmasu lubdha-karṇam
- agre vṛkān asu-tṛpo ’vigaṇayya yāntaṁ
- pṛṣṭhe mṛgaṁ mṛgaya lubdhaka-bāṇa-bhinnam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kṣudram—a füvön; caram—legelve; sumanasām—egy gyönyörű virágoskertben; śaraṇe—az oltalmában; mithitvā—együtt élve egy nővel; raktam—ragaszkodó; ṣaṭ-aṅghri—a méheknek; gaṇa—rajainak; sāmasu—az énekéhez; lubdha-karṇam—akinek a fülét vonzza; agre—elől; vṛkān—tigrisek; asu-tṛpaḥ—akik valaki más élete árán élnek; avigaṇayya—nem törődve vele; yāntam—mozgó; pṛṣṭhe—mögötte; mṛgam—az őzet; mṛgaya—keresd meg; lubdhaka—egy vadásznak; bāṇa—a nyilai által; bhinnam—az a veszély fenyegeti, hogy lelövik.
FORDÍTÁS
Kedves királyom! Kérlek, keresd meg azt az őzet, amelyik egy csodálatos virágoskertben füvet legelészik a párjával! Nagyon ragaszkodik ahhoz, amit csinál, s kertjében a poszméhek édes zümmögését élvezi. Próbáld megérteni a helyzetét! Nem tudja, hogy előtte egy tigris áll, ami mások húsán él, mögötte pedig egy vadász, aki azzal fenyegeti, hogy éles nyilaival lelövi. Az őz bármelyik pillanatban meghalhat.
MAGYARÁZAT
Ez egy allegória, amelyben a király azt a tanácsot kapja, hogy keressen meg egy őzet, aki mindig veszélyben van. Minden oldalról veszély fenyegeti, ő azonban csak legelészi a füvet a szép virágoskertben, mit sem tudva a veszélyről, ami rá leselkedik. Minden élőlény — különösen az ember — nagyon boldognak érzi magát családja körében. Mintha csak virágoskertben élne és a poszméhek édes zümmögését hallgatná, minden a felesége körül forog, aki a családi élet szépsége. A méhek döngicsélését a gyermekek gügyögéséhez lehet hasonlítani. Az emberi lény az őzhöz hasonlóan élvezi az életet családja körében, s nem is tudja, hogy előtte az időtényező áll, amit a tigris jelképez. Az élőlényt gyümölcsöző cselekedetei csupán újabb veszedelmes helyzetbe sodorják, és arra kényszerítik, hogy különféle testeket fogadjon el. Az őzek nagyon gyakran a délibáb vize után futnak a sivatagban, és a nemi élet megszállottjai. A következtetés az, hogy aki úgy él, mint az őzek, azt amint elérkezik az ideje, megölik. A védikus írások ezért azt tanácsolják, hogy értsük meg eredeti helyzetünket, és fogjunk hozzá az odaadó szolgálathoz, még mielőtt a halál értünk jönne. A Bhāgavatam (SB 11.9.29) a következőket írja:
- labdhvā sudurlabham idaṁ bahu-sambhavānte
- mānuṣyam arthadam anityam apīha dhīraḥ
- tūrṇaṁ yateta na pated anumṛtyu yāvan
- niḥśreyasāya viṣayaḥ khalu sarvataḥ syāt
Sok-sok születés után kerültünk ebbe az emberi formába, ezért mielőtt még eljön a halál, el kell kezdenünk az Úr transzcendentális szerető szolgálatát. Ez az emberi élet beteljesedése.