HU/SB 4.29.63
63. VERS
- yathānumīyate cittam
- ubhayair indriyehitaiḥ
- evaṁ prāg-dehajaṁ karma
- lakṣyate citta-vṛttibhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yathā—mint; anumīyate—el lehet képzelni; cittam—az ember tudata vagy elmeállapota; ubhayaiḥ—mindkettő; indriya—az érzékeknek; īhitaiḥ—a cselekedeteiből; evam—hasonlóan; prāk—előző; dehajam—a test által végrehajtott; karma—cselekedetek; lakṣyate—érzékelni lehet; citta—a tudatnak; vṛttibhiḥ—az elfoglaltságaiból.
FORDÍTÁS
Az élőlény elméjének vagy tudatának helyzetét az érzékek kétféle csoportjának — a tudásszerző és a cselekvő érzékszerveknek — a cselekedeteiből lehet megérteni. Ugyanígy abból, hogy milyen egy személy elmeállapota vagy tudata, láthatjuk, mi volt a helyzete előző életében.
MAGYARÁZAT
Van egy angol közmondás, amely szerint „az arc az elme tükre”. Ha valaki mérges, dühe nyomban kiütközik az arcán. Ugyanígy tükröznek más elmeállapotokat a durva test cselekedetei is. Úgy is mondhatnánk, hogy a durva test cselekedetei az elme állapotának visszahatásai. Az elme tevékenysége a gondolkodás, az érzés és az akarat. Az elme akaratát a test cselekedetei váltják valóra. A test és az érzékek cselekedeteiből tehát megismerhetjük az elme állapotát. Az elme állapotát az előző testben elkövetett cselekedetek befolyásolják. Amikor az elme kapcsolatba kerül egy bizonyos érzékszervvel, az azonnal megnyilvánul valamiképpen. Amikor például az elmében forr a düh, a nyelv átkokat szór. Ha a kéz fejezi ki az elme dühét, akkor verekedni kezd, ha pedig a láb, akkor rugdosni. Az elme finom működései sokféleképpen megmutatkozhatnak a különféle érzékszerveken keresztül. Egy Kṛṣṇa-tudatú személy elméje is hasonlóan működik. A nyelv énekli a Hare Kṛṣṇát, a mahā-mantrát, a kezek a magasba emelkednek az eksztázistól, a lábak Kṛṣṇa-tudatban táncolnak. Ezeket a tüneteket szaknyelven aṣṭa-sāttvika-vikārának nevezik. A sāttvika-vikāra az elme állapotának a jóságban történő megváltozása, néha pedig transzcendentális eksztázis.