HU/SB 4.29.7
7. VERS
- bṛhad-balaṁ mano vidyād
- ubhayendriya-nāyakam
- pañcālāḥ pañca viṣayā
- yan-madhye nava-khaṁ puram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bṛhat-balam—nagyon hatalmas; manaḥ—az elme; vidyāt—tudni kell; ubhaya-indriya—az érzékek mindkét csoportjának; nāyakam—a vezető; pañcālāḥ—a Pañcāla nevű királyság; pañca—öt; viṣayāḥ—érzéktárgyak; yat—amelyeknek; madhye—a közepén; nava-kham—kilenc nyílása van; puram—a város.
FORDÍTÁS
A tizenegyedik kísérőt, a többiek parancsnokát az elmeként ismerik. Ő az érzékek vezetője a tudásszerzésben és a cselekvésben egyaránt. A Pañcāla királyság az a környezet, amelyben az öt érzéktárgyat élvezik. E Pañcāla királyságban van a test városa, melynek kilenc kapuja van.
MAGYARÁZAT
Az elme minden cselekedet központja, s e vers bṛhad-balának, nagyon hatalmasnak nevezi. Ahhoz, hogy az élőlény kiszabaduljon māyā karmai közül, vagyis az anyagi létből, fegyelmeznie kell az elméjét. Az elme lehet a barátja vagy az ellensége — attól függően, milyen nevelést kapott. Ha valaki talál egy jó intézőt, az szépen fogja vezetni a birtokát, ám ha az illető tolvaj, akkor csak tönkretesz mindent. Anyagi, feltételekhez kötött létében az élőlény ugyanígy egy bizonyos jogkörrel bízza meg az elméjét, aki emiatt könnyen félrevezeti, s beletaszítja az érzéktárgyak élvezetébe. Śrīla Ambarīṣa Mahārāja ezért legelőször az elméjét rögzítette az Úr lótuszlábára. Sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ. Ha az elmét lefoglaljuk az Úr lótuszlábán való meditációval, azzal kordában tartjuk az érzékeket. A fegyelmezésnek ezt a formáját yamának nevezik, ami annyit jelent, mint legyőzni az érzékeket. Aki le tudja győzni az érzékeit, azt gosvāmīnak nevezik, míg, aki nem tud uralkodni az elméjén, az go-dāsa. Az elme irányítja az érzékek cselekedeteit, amelyek különféle nyílásokon keresztül nyilvánulnak meg, ahogyan a következő vers leírja.