HU/SB 4.29.71
71. VERS
- supti-mūrcchopatāpeṣu
- prāṇāyana-vighātataḥ
- nehate ’ham iti jñānaṁ
- mṛtyu-prajvārayor api
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
supti—mély álomban; mūrccha—elájulva; upatāpeṣu—vagy nagy megrázkódtatás éri; prāṇa-ayana—az életlevegő mozgásának; vighātataḥ—megakadályozástól; na—nem; īhate—gondol rá; aham—én; iti—így; jñānam—tudás; mṛtyu—miközben meghal; prajvārayoḥ—vagy magas láz esetén; api—szintén.
FORDÍTÁS
Amikor az élőlény mély álomba merül vagy elájul, vagy amikor egy súlyos veszteség miatt nagy megrázkódtatás éri, a halál pillanatában vagy amikor a test hőmérséklete rendkívül magas, akkor az életlevegő áramlása elakad. Ilyenkor az élőlény elveszti azt a tudást, melynek alapján a testét az önvalójával azonosítja.
MAGYARÁZAT
Az ostoba emberek tagadják a lélek létét, de tény, hogy amikor alszunk, elfelejtjük az anyagi test azonosságát, amikor pedig felébredünk, elfelejtjük a finom test azonosságát. Amikor tehát álomra hajtjuk fejünket, megfeledkezünk a durva test cselekedeteiről, s amikor a durva testben cselekszünk, akkor az álombeli cselekedeteinket felejtjük el. Valójában mindkét állapot — az alvás és az ébrenlét is — az illuzórikus energia műve. Az élőlénynek igazából sem az álombeli tettekhez, sem az úgynevezett ébrenléti állapot cselekedeteihez nincs köze. Amikor valaki mélyen alszik vagy ájult, megfeledkezik durva testéről. Kloroform vagy más érzéstelenítő szer hatására az élőlény szintén elfelejti a durva testét, és egy műtéti beavatkozás során nem érez fájdalmat vagy örömet. Amikor pedig valakit hirtelen megrázkódtatás ér egy nagy veszteség miatt, szintén elfelejti, hogy a durva testtel azonosította magát. A halál pillanatában, amikor a test hőmérséklete 42 Celsius-fokra szökik fel, az élőlény kómába esik, és képtelen arra, hogy azonosítsa magát a durva testtel. Ilyen esetekben a testben áramló életlevegő elakad, és az élőlény elfelejti a durva testtel való azonosítását. Nem tudunk a lelki testről, amelyről nincsen tapasztalatunk, ezért nem ismerjük a lelki test cselekedeteit, és tudatlanságunkban az egyik valótlan síkról a másikra ugrálunk. Néha a durva testtel, máskor pedig a finom testtel kapcsolatban cselekszünk. Ha Kṛṣṇa kegyéből a lelki testünkben cselekszünk, akkor felülemelkedhetünk mind a durva, mind a finom testen, azaz fokozatosan megtanulhatunk a lelki test szerint cselekedni. A Nārada-pañcarātrában az áll: hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa-sevanaṁ bhaktir ucyate. Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy a lelki testet és a lelki érzékeket az Úr szolgálatába állítjuk. Amikor ilyen tetteket végzünk, akkor a durva és a finom test cselekedetei és azok visszahatásai megszűnnek.