HU/SB 4.29.82
82. VERS
- tatraikāgra-manā dhīro
- govinda-caraṇāmbujam
- vimukta-saṅgo ’nubhajan
- bhaktyā tat-sāmyatām agāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra—ott; eka-agra-manāḥ—teljes figyelemmel; dhīraḥ—józan; govinda—Kṛṣṇának; caraṇa-ambujam—a lótuszlábának; vimukta—megszabadult; saṅgaḥ—anyagi társulás; anubhajan—állandóan odaadó szolgálatot végezve; bhaktyā—tiszta odaadás által; tat—az Úrral; sāmyatām—minőségi azonosság; agāt—elérte.
FORDÍTÁS
Miután Prācīnabarhi király lemondásokat és vezekléseket végzett Kapilāśramában, teljesen megszabadult minden anyagi megjelöléstől. Szüntelenül elmerült az Úr transzcendentális szerető szolgálatában, és az Istenség Legfelsőbb Személyiségével minőségileg azonos lelki helyzetet ért el.
MAGYARÁZAT
A tat-sāmyatām agāt szónak különös jelentősége van. A király elérte azt az állapotot, hogy ugyanolyan helyzetbe került mint az Úr, illetve ugyanolyan formája volt. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindig személy. Személytelen arculatában Ő transzcendentális testének a sugárzása. Amikor az élőlény eléri a lelki tökéletességet, ő is ugyanilyen testet kap, melyet sac-cid-ānanda-vigrahának neveznek. Ez a lelki test sohasem vegyül az anyagi elemekkel. Noha a feltételekhez kötött életben az élőlényt anyagi elemek veszik körül (föld, víz, tűz, levegő, éter, elme, intelligencia és ego), mégis mindig különálló marad. Az élőlény tehát bármelyik pillanatban felszabadulhat az anyagi feltételek közül, ha úgy akarja. Az anyagi környezetet māyānak nevezik. Kṛṣṇa azt mondja:
- daivī hy eṣā guṇamayī
- mama māyā duratyayā
- mām eva ye prapadyante
- māyām etāṁ taranti te
„Az anyagi természet három kötőerejéből álló isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.” (BG 7.14)
Amint az élőlény elkezdi az Úr transzcendentális szerető szolgálatát, azonnal megszabadul minden anyagi feltételtől (sa guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate). Az anyagi szinten az élőlény a jīva-bhūta síkon van, amikor azonban az Úr odaadó szolgálatát végzi, akkor a brahma-bhūta síkra emelkedik. A brahma-bhūta szinten az élőlény nincs többé az anyag kötelékében, és az Úr szolgálatát végzi. A versben szereplő dhīra szót néha vīrának olvassák. Valójában nincs sok különbség a kettő között. A dhīra szó azt jelenti, hogy „józan”, a vīra pedig azt, hogy „hős”. Aki küzd māyā ellen, az hős, és aki elég józan ahhoz, hogy megértse a helyzetét, az dhīra. Az ember nem érhet el lelki felszabadulást, ha nem válik józanná vagy hőssé.