HU/SB 4.3.10
10. VERS
- tatra svasṝr me nanu bhartṛ-sammitā
- mātṛ-ṣvasṝḥ klinna-dhiyaṁ ca mātaram
- drakṣye cirotkaṇṭha-manā maharṣibhir
- unnīyamānaṁ ca mṛḍādhvara-dhvajam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra—ott; svasṝḥ—saját nővérek; me—enyém; nanu—biztosan; bhartṛ-sammitāḥ—férjeikkel együtt; mātṛ-svasṝḥ—anyám nővérei; klinna-dhiyam—szeretetteljes; ca—és; mātaram—anyámat; drakṣye—látni fogom; cira-utkaṇṭha-manāḥ—hosszú idő óta vágyva rá; mahā-ṛṣibhiḥ—nagy bölcsek által; unnīyamānam—felállított; ca—és; mṛḍa—ó, Śiva; adhvara—áldozat; dhvajam—zászlók.
FORDÍTÁS
Nővéreim és anyám nővérei minden bizonnyal ott vannak férjeikkel és a többi kedves rokonommal együtt. Ha elmennék, láthatnám őket, láthatnám a lobogó zászlókat és a nagy bölcsek bemutatta áldozatot is. Kedves férjem! Nagyon szeretnék odamenni!
MAGYARÁZAT
Ahogyan korábban olvashattuk, az ellentét após és veje között már jó ideje tartott, így Satī hosszú idő óta nem járt apja házában. Nagyon szeretett volna elmenni, különösen amiatt, hogy ez alkalommal nővérei, férjeik és anyja nővérei is ott voltak. És ahogy az nem meglepő egy nőtől, ugyanolyan szépen akart felöltözni, mint nővérei, s azt akarta, hogy őt is elkísérje a férje. Természetesen nem akart egyedül menni.