HU/SB 4.3.9
9. VERS
- tasmin bhaginyo mama bhartṛbhiḥ svakair
- dhruvaṁ gamiṣyanti suhṛd-didṛkṣavaḥ
- ahaṁ ca tasmin bhavatābhikāmaye
- sahopanītaṁ paribarham arhitum
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmin—azon az áldozaton; bhaginyaḥ—nővérek; mama—enyém; bhartṛbhiḥ—férjeikkel; svakaiḥ—sajátjuk; dhruvam—biztosan; gamiṣyanti—menni fognak; suhṛt-didṛkṣavaḥ—azzal a vággyal, hogy találkozzanak a rokonokkal; aham—én; ca—és; tasmin—abban a társaságban; bhavatā—veled (az Úr Śivával); abhikāmaye—vágyom; saha—vele; upanītam—adni; paribarham—ékességek; arhitum—elfogadni.
FORDÍTÁS
Úgy hiszem, nővéreim mind elmentek erre a nagy áldozati szertartásra férjeikkel együtt, hogy találkozzanak rokonaikkal. Én is szeretném felékesíteni magam az apámtól kapott ékszerekkel, és én is el szeretnék menni veled, hogy részt vegyek ezen a találkozón!
MAGYARÁZAT
A nők természetéhez hozzátartozik, hogy szeretik felékszerezni magukat, szeretnek szép ruhába öltözni s férjükkel tartani a különféle társas összejövetelekre, hogy ott találkozhassanak barátnőikkel és rokonaikkal, és így élvezzék az életet. Ez a hajlam nem szokatlan, hiszen a nők jelentik az anyagi élvezet alapját. A szanszkrit nyelvben a nőt a strī szó jelzi, ami azt jelenti: „aki kiterjeszti az anyagi élvezet mezejét”. Az anyagi világban a nő és a férfi vonzódik egymáshoz — ez a feltételekhez kötött élet elrendezése. A férfi vonzódik a nőhöz, és ennek következtében az anyagi cselekedetek — magukba foglalva házat, vagyont, gyerekeket és barátságot — határai kitágulnak, s így az ember ahelyett, hogy csökkentené anyagi szükségleteit, csupán az anyagi élvezet útvesztőjébe bonyolódik. Az Úr Śiva azonban nem ilyen, s ezért nevezik Śivának. A legkevésbé sem vonzódik az anyagi élvezethez, noha felesége, Satī egy magas rangú vezető leánya volt, aki Brahmā kérésére adta kezét Śivának. Az Úr Śiva most vonakodott, ám Satī, mivel nő volt s egy király leánya, szórakozásra vágyott. El akart menni apja házába, ahogy nővérei is bizonyára elmentek, találkozni akart velük, s élvezni akarta a társasági életet. Satī ebben a versben utal rá, hogy az apjától kapott ékszerekkel akarja feldíszíteni magát. Nem azt mondta, hogy azokat az ékszereket akarja felölteni, melyeket férje ajándékozott neki, mert férje közömbös volt az efféle dolgok iránt. Nem tudta, hogyan kell felékesítenie a feleségét, és hogyan kell részt venni a társasági életben, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondolva szakadatlan eksztázisba merült. A védikus szokások szerint a leánynak kellő mennyiségű hozományt kell kapnia a menyegző alkalmával, s így apjától Satī is kapott hozományt, melyben különféle ékszerek is voltak. Az is szokás, hogy a férj ajándékoz ékszereket a feleségének, Satī azonban megemlíti, hogy férje, aki szinte nincstelen volt, nem tudott adni neki semmit, éppen ezért az apjától kapott ékszereket akarta felölteni. Satīnak szerencséje volt, hiszen az Úr Śiva nem vette el az ékszereket tőle, hogy gāñjāt vegyen belőlük. Akik az Úr Śivát utánozzák, s gāñjāt szívnak, azok a család minden pénzét elherdálják. Elveszik feleségük minden tulajdonát, s dohányra, alkoholra, kábítószerekre és hasonlókra költik.