HU/SB 4.30.13
13. VERS
- kaṇḍoḥ pramlocayā labdhā
- kanyā kamala-locanā
- tāṁ cāpaviddhāṁ jagṛhur
- bhūruhā nṛpa-nandanāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kaṇḍoḥ—a bölcs Kaṇḍunak; pramlocayā—egy Pramlocā nevű, a mennyei bolygókról származó társasági hölgy által; labdhā—elért; kanyā—leány; kamala-locanā—lótuszszemű; tām—övé; ca—is; apaviddhām—feladta; jagṛhuḥ—elfogadta; bhūruhāḥ—a fák; nṛpa-nandanāḥ—ó, Prācīnabarhiṣat fiai.
FORDÍTÁS
Ó, Prācīnabarhiṣat király fiai! Pramlocā, a mennyei társasági hölgy Kaṇḍu lótuszszemű leányát az erdei fák gondjaira bízta, majd visszatért égi bolygójára. A leány Pramlocā, az apsarā és a bölcs Kaṇḍu frigyéből született.
MAGYARÁZAT
Ha egy nagy szent komoly lemondásokat vállal az anyagi hatalom elérésének reményében, a mennyek királyát, Indrát elönti a sárga irigység. Minden félistennek felelősségteljes beosztása van az univerzum igazgatásában, és jámbor cselekedeteik révén rendkívül képzettek. Közönséges élőlények ugyan, mégis felelősségteljes beosztásba kerülnek, mint az Úr Brahmā, Indra, Candra és Varuṇa. Minthogy ez az anyagi világ természete, Indra, a mennyek királya nagyon aggódik, amikor egy nagy szent szigorú lemondásokat végez. Az anyagi világ tele van irigységgel — mindenki tart a szomszédjától. Minden üzletember fél a társaitól, mert az anyagi világ az irigy emberek hazája, akik azért jöttek ide, hogy versenyre keljenek az Istenség Legfelsőbb Személyisége gazdagságával. Indra tehát megijedt a nagy szent, Kaṇḍu szigorú lemondásai láttán, és elküldte Pramlocāt, hogy hatására a bölcs megtörje szent fogadalmait és abbahagyja lemondásait. Hasonló eset történt Viśvāmitrával is. A śāstrák történeteiből úgy tűnik, hogy Indra mindig is irigy volt. Amikor Pṛthu király áldozatokat mutatott be, túltéve Indrán, Indra nagyon irigy lett, és megzavarta Pṛthu király áldozatát — ezt azonban már a korábbi fejezetek elmesélték. Indra királynak sikerült elérnie, hogy a nagy szent, Kaṇḍu megszegje fogadalmát, mert Kaṇḍu vonzódni kezdett a mennyei társasági hölgy, Pramlocā szépségéhez, és egy leánygyermeket nemzett neki. A leányról azt írja ez a vers, hogy szemei olyanok voltak, mint a lótusz, és nagyon gyönyörű teremtés volt. Pramlocā küldetése sikerrel járt, így hát visszatért a mennyei bolygókra, az újszülött gyermeket a fák gondjaira bízva. A fák szerencsére vállalták a gyermeket, és beleegyeztek, hogy felnevelik.