HU/SB 4.30.16


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


16. VERS

apṛthag-dharma-śīlānāṁ
sarveṣāṁ vaḥ sumadhyamā
apṛthag-dharma-śīleyaṁ
bhūyāt patny arpitāśayā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

apṛthak—különbségek nélkül; dharma—elfoglaltság; śīlānām—akiknek a jelleme; sarveṣām—mind; vaḥ—nektek; su-madhyamā—egy karcsú derekú lány; apṛthak—különbségek nélkül; dharma—elfoglaltság; śīlā—jól nevelt; iyam—ez; bhūyāt—legyen belőle; patnī—feleség; arpita-āśayā—teljesen meghódolt.


FORDÍTÁS

Fivérek vagytok, és hasonló a természetetek, hiszen mind bhakták vagytok, és apátok engedelmes fiai. Ilyen ez a lány is, és emellett valamennyiőtök híve. Ő és ti, Prācīnabarhiṣat király fiai, azonos szinten álltok, s egy közös elv egyesít benneteket.


MAGYARÁZAT

A védikus elvek értelmében egy nőnek nem lehet több férje, a férjnek azonban lehet több felesége. Különleges esetekben azonban előfordul, hogy egy nőnek több férje van. Draupadī például az öt Pāṇḍava fivérhez ment feleségül. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége elrendelte Prācīnabarhiṣat fiainak, hogy vegyék feleségül ugyanazt a leányt: a kiváló bölcs, Kaṇḍu és Pramlocā gyermekét. Különleges esetekben egy lánynak több férje is lehet, feltéve, hogy egyenlően tud bánni valamennyiükkel. Ezt egy közönséges nő nem tudja megtenni. Csak annak lehet több férje, aki különleges tulajdonságokkal rendelkezik ehhez. Ebben a Kali-korban nagyon nehéz olyan nőt találni, aki mindenkivel egyformán bánik, ezért az írásokban az áll: kalau pañca vivarjayet. Ebben a korban a nőknek tilos feleségül menniük a férjük fivéréhez, noha ez a szokás India néhány hegyi településén még mindig él. Az Úr azt mondja: apṛthag-dharma-śīleyaṁ bhūyāt patny arpitāśayā. Az Úr áldásával minden lehetséges. Az Úr megáldotta a leányt, hogy képes legyen egyformán meghódolni valamennyi fivérnek. Az apṛthag-dharmáról, a kötelességekről, melyeknek a célja azonos, a Bhagavad-gītā tanít. A Bhagavad-gītā három fő részre tagolódik: karma-yoga, jñāna-yoga és bhakti-yoga. A yoga szó azt jelenti, hogy „az Istenség Legfelsőbb Személyiségéért cselekedni”. A Bhagavad-gītā (BG 3.9) megerősíti:

yajñārthāt karmaṇo ’nyatra
loko ’yaṁ karma-bandhanaḥ
tad-arthaṁ karma kaunteya
mukta-saṅgaḥ samācara

„Az ember végezze úgy munkáját, hogy az áldozat legyen Viṣṇunak, máskülönben tettei az anyagi világhoz kötözik. Ó, Kuntī fia, teljesítsd ezért előírt kötelességed az Ő örömére, s így mindig mentes maradsz a kötelékektől!”

Az ember azért végezze saját kötelességét, hogy elégedetté tegye a yajña-puruṣát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ezt nevezik apṛthag-dharmának. A test különböző tagjai eltérően működnek, de a végső cél az egész test fenntartása. Ha az Istenség Legfelsőbb Személyisége örömére cselekszünk, akkor azt fogjuk látni, hogy mindenkit elégedetté teszünk. Követnünk kell a Pracetāk nyomdokait, mert nekik az volt az egyetlen céljuk, hogy örömet okozzanak a Legfelsőbb Úrnak. Ezt nevezik apṛthag-dharmának. A Bhagavad-gītā (BG 18.66) kijelenti: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja. „Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem!” Ezt tanácsolja az Úr Kṛṣṇa. Egyetlen célunk az legyen, hogy Kṛṣṇa-tudatban cselekedjünk az Úr örömére. Ez az egység, vagyis apṛthag-dharma.