HU/SB 4.30.38
38. VERS
- vayaṁ tu sākṣād bhagavan bhavasya
- priyasya sakhyuḥ kṣaṇa-saṅgamena
- suduścikitsyasya bhavasya mṛtyor
- bhiṣaktamaṁ tvādya gatiṁ gatāḥ sma
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vayam—mi; tu—aztán; sākṣāt—közvetlenül; bhagavan—ó, Urunk; bhavasya—az Úr Śivának; priyasya—nagyon kedves; sakhyuḥ—a barátod; kṣaṇa—egy pillanatig; saṅgamena—társulva; suduścikitsyasya—nagyon nehéz meggyógyítani; bhavasya—az anyagi létnek; mṛtyoḥ—a halálnak; bhiṣak-tamam—a legtapasztaltabb orvos; tvā—Te; adya—ma; gatim—végcélt; gatāḥ—elértük; sma—kétségtelenül.
FORDÍTÁS
Kedves Uram! Annak köszönhetően, hogy egy pillanatig az Úr Śiva társaságát élvezhettük, aki nagyon kedves Neked és nagyon bensőséges barátod, abban a szerencsében részesültünk, hogy elérhettünk Téged. Te vagy a legtapasztaltabb orvos, aki képes meggyógyítani az anyagi lét gyógyíthatatlan betegségét. Nagy szerencsénk van, hogy menedékre találtunk lótuszlábadnál.
MAGYARÁZAT
Az írásokban az áll: hariṁ vinā na sṛtiṁ taranti. Ha valaki nem keres menedéket az Istenség Személyisége lótuszlábánál, nem szabadulhat meg māyā hálójából, a születés, öregség, betegség és halál ismétlődésétől. A Pracetāk az Úr Śiva kegyéből oltalmat nyertek az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél. Az Úr Śiva az Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége legkiválóbb bhaktája. Vaiṣṇavānāṁ yathā śambhuḥ: az Úr Śiva a legemelkedettebb vaiṣṇava, és akik igazán bhaktái az Úr Śivának, azok követik a tanácsát, s az Úr Viṣṇu lótuszlábánál keresnek menedéket. Az Úr Śiva bizonyos értelemben becsapja úgynevezett követőit, akik csak anyagi gazdagságra vágynak. Igazság szerint nem csapja be őket, hiszen neki nem érdeke, hogy rászedje az embereket, mivel azonban állítólagos követői azt akarják, hogy becsapják őket, az Úr Śiva, akit nagyon könnyű elégedetté tenni, minden anyagi áldást megad nekik. Ezek az áldások sokszor ironikusan az Úr Śiva úgynevezett híveinek a vesztét okozzák. Rāvana például minden anyagi áldást megkapott az Úr Śivától, végül azonban családjával, királyságával és minden egyebével együtt elpusztult, mert visszaélt az Úr Śiva áldásával. Anyagi hatalma következtében olyan büszke és felfuvalkodott lett, hogy még attól sem riadt vissza, hogy elrabolja az Úr Rāmacandra feleségét. Ez élete végét jelentette. Nem nehéz anyagi áldásokat kapni az Úr Śivától, ezek azonban igazából nem áldások. A Pracetāk megkapták az Úr Śiva áldását, s ennek eredményeképpen elnyerték az Úr Viṣṇu lótuszlábának menedékét. Ez a valódi áldás. Vṛndāvanában a gopīk szintén imádták az Úr Śivát, aki még mindig ott van Gopīśvaraként. A gopīk azonban azért imádkoztak, hogy az Úr Śiva azzal áldja meg őket, hogy az Úr Kṛṣṇa legyen a férjük. Semmi rossz nincs abban, ha valaki a félisteneket imádja, feltéve, hogy célja az, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Az emberek azonban általában anyagi haszon reményében fordulnak a félistenekhez, ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 7.20) is leírja:
- kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ
- prapadyante ’nya-devatāḥ
- taṁ taṁ niyamam āsthāya
- prakṛtyā niyatāḥ svayā
„Akiket az anyagi vágyak megfosztottak értelmüktől, meghódolnak a félistenek előtt, és követik a saját természetük szerint kiszabott imádatszabályokat.” Akiket elkábítanak az anyagi áldások, azokat hṛta-jñānáknak nevezik („akik elvesztették az eszüket”). Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a kinyilvánított szentírásokban néha azt olvashatjuk az Úr Śiváról, hogy nem különbözik az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől. Ez azért van, mert az Úr Śiva és az Úr Viṣṇu olyan bensőséges kapcsolatban állnak egymással, hogy nincs véleménykülönbség közöttük. Az igazság az, hogy ekale īśvara kṛṣṇa, āra saba bhṛtya: „Kṛṣṇa az egyetlen legfelsőbb mester, és mindenki más az Ő bhaktája vagy szolgája.” (Cc. Ādi 5.142) Ez a tényleges igazság, s ezzel kapcsolatban nincs nézeteltérés az Úr Śiva és az Úr Viṣṇu között. Az Úr Śiva egyetlen kinyilvánított szentírásban sem állítja, hogy egyenlő lenne az Úr Viṣṇuval. Ez pusztán az Úr Śiva állítólagos követőinek a kitalációja, akik azt állítják, hogy az Úr Śiva és az Úr Viṣṇu egyek. A vaiṣṇava-tantra ezt a felfogást szigorúan tiltja: yas tu nārāyaṇaṁ devam. Az Úr Viṣṇu, az Úr Śiva és az Úr Brahmā bensőséges kapcsolatban állnak egymással, mint Úr és szolgái. Śiva-viriñci-nutam. Az Úr Śiva és az Úr Brahmā tisztelik az Úr Viṣṇut, és hódolatukat ajánlják Neki. Nagy sértés azt gondolni, hogy valamennyien egyenlőek. Abban az értelemben egyenlőek csupán, hogy az Úr Viṣṇu az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mindenki más pedig az Ő örök szolgája.