HU/SB 4.30.37
37. VERS
- teṣāṁ vicaratāṁ padbhyāṁ
- tīrthānāṁ pāvanecchayā
- bhītasya kiṁ na roceta
- tāvakānāṁ samāgamaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
teṣām—nekik; vicaratām—akik vándorolnak; padbhyām—gyalog; tīrthānām—a szent helyek; pāvana-icchayā—arra vágyva, hogy megtisztítsák; bhītasya—a materialista embernek, aki mindig retteg; kim—miért; na—nem; roceta—kellemessé válik; tāvakānām—bhaktáidnak; samāgamaḥ—találkozás.
FORDÍTÁS
Drága Urunk! Társaid, bhaktáid a világot járják, hogy megtisztítsák még a szent zarándokhelyeket is. Nem teszi-e hát elégedetté ez a tett azokat, akik rettegnek az anyagi léttől?
MAGYARÁZAT
Kétféle bhakta van. Az egyiket goṣṭhānandīnak, a másikat pedig bhajanānandīnak nevezik. A bhajanānandī szó azokra a bhaktákra utal, akik nem mennek sehová, hanem egy helyen maradnak, s az Úr odaadó szolgálatába merülnek. Éneklik a mahā-mantrát, ahogy a sok-sok ācārya tanította, és néha elmennek prédikálni. A goṣṭhānandī ellenben az, aki szaporítani akarja a bhakták számát szerte a világon. Az egész világot bejárja, hogy megtisztítsa azt és a benne élőket. Caitanya Mahāprabhu azt mondta:
- pṛthivīte āche yata nagarādi grāma
- sarvatra pracāra haibe mora nāma
Az Úr Caitanya Mahāprabhu azt akarta, hogy követői járják be a világot, és minden városban, minden faluban prédikáljanak. A Caitanya-sampradāyában az Úr Caitanya elveit szigorúan követőknek utazniuk kell világszerte, és prédikálniuk kell az Úr Caitanya üzenetét, mely nem különbözik attól, mint ha valaki Kṛṣṇa szavait — a Bhagavad-gītāt — és a Śrīmad-Bhāgavatamot prédikálná. Minél többet prédikálják a bhakták a kṛṣṇa-kathā elveit, annál több ember részesül ennek áldásában az egész világon.
Azokat a bhaktákat, akik a nagy bölcshöz, Nāradához hasonlóan örökké utaznak, hogy prédikáljanak, goṣṭhānandīnak nevezik. Nārada Muni mindig az univerzumot járja, hogy bhaktákat varázsoljon az emberekből, s egyszer még egy vadászból is bhaktát csinált. Ő volt az, akinek hatására Dhruva Mahārāja és Prahlāda bhakta lett. Valójában minden bhakta lekötelezettje a nagy szentnek, Nāradának, mert Nārada a mennyekbe és a pokolba egyaránt elment. Az Úr bhaktái még a pokoltól sem félnek. Mindenhová elmennek, hogy az Úr dicsőségét hirdessék, még a pokolba is, mert egy bhakta szemében a mennyország és a pokol között semmi különbség sincsen.
- nārāyaṇa-parāḥ sarve
- na kutaścana bibhyati
- svargāpavarga-narakeṣv
- api tulyārtha-darśinaḥ
„Nārāyaṇa tiszta bhaktája sohasem fél, bárhová kell is mennie. Számára a mennyek és a pokol nem különbözik egymástól.” (SB 6.17.28) Az ilyen bhakták járják a világot, és felszabadítják azokat, akik félnek ettől az anyagi léttől. Vannak néhányan, akik már megundorodtak az anyagi léttől, mert összezavarta és csalódottá tette őket az anyagi élvezet, és néhányan, akik intelligensek, szeretnék megérteni a Legfelsőbb Urat. Mindannyian hasznát látják a tiszta bhakta társaságának, aki a világot járja.
Amikor egy tiszta bhakta ellátogat egy szent zarándokhelyre, vágya az, hogy megtisztítsa azt. Számtalan bűnös ember fürdik a zarándokhelyek szent vizében, a Gangeszben és a Yamunāban, valamint az olyan helyeken, mint Prayāga, Vṛndāvana és Mathurā. Ezzel megtisztulnak, ám bűnös tetteik és visszahatásaik a szent zarándokhelyen maradnak. Amikor egy bhakta érkezik, hogy megfürödjön a zarándokhelyeken, semlegesíti a bűnös emberek által ott hagyott bűnös visszahatásokat. Tīrthī-kurvanti tīrthāni svāntaḥ-sthena gadā-bhṛtā (SB 1.13.10). A bhakták mindig a szívükben hordozzák az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ezért bárhová mennek, az zarándokhellyé, az Istenség Legfelsőbb Személyisége megértését szolgáló szent hellyé változik. Mindenkinek kötelessége ezért, hogy társuljon egy tiszta bhaktával, s így megszabaduljon az anyagi szennyezettségtől. Mindenkinek el kell fogadnia a vándorló bhakták felkínálta lehetőséget, akik csak azzal törődnek, hogyan szabadítsák ki a feltételekhez kötött lelkeket māyā karmaiból.