HU/SB 4.30.45
45. VERS
- tato ’gni-mārutau rājann
- amuñcan mukhato ruṣā
- mahīṁ nirvīrudhaṁ kartuṁ
- saṁvartaka ivātyaye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—ezután; agni—tűz; mārutau—és levegő; rājan—ó, király; amuñcan—kibocsájtottak; mukhataḥ—szájukból; ruṣā—dühösen; mahīm—a föld; nirvīrudham—fák nélküli; kartum—tenni; saṁvartakaḥ—a pusztítás tüze; iva—mint; atyaye—a megsemmisüléskor.
FORDÍTÁS
Kedves királyom! A pusztításkor az Úr Śiva dühében tüzet és levegőt fúj a szájából. A Pracetāk, hogy a föld felszínét teljesen megszabadítsák a fáktól, szintén tüzet és levegőt bocsájtottak ki szájukból.
MAGYARÁZAT
Ez a vers Vidurát rājannak szólítja, aminek jelentése: „ó, király”. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy egy dhīra sohasem lesz dühös, mert mindig odaadó szolgálatot végez. A fejlett bhakták képesek uralkodni az érzékeiken, ezért egy bhaktát nyugodtan lehet rājannak szólítani. Egy király különféle módszereket alkalmaz, amikor alattvalóit irányítja és uralkodik fölöttük. Ehhez hasonlóan az, aki képes uralkodni az érzékei fölött, azt az érzékek királyának, svāmīnak vagy gosvāmīnak nevezzük. A svāmīkat és gosvāmīkat ezért néha mahārājának, királynak is szólítják.