HU/SB 4.30.47
47. VERS
- tatrāvaśiṣṭā ye vṛkṣā
- bhītā duhitaraṁ tadā
- ujjahrus te pracetobhya
- upadiṣṭāḥ svayambhuvā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra—ott; avaśiṣṭāḥ—maradó; ye—ami; vṛkṣāḥ—fák; bhītāḥ—félve; duhitaram—leányukat; tadā—akkor; ujjahruḥ—átadták; te—ők; pracetobhyaḥ—a Pracetāknak; upadiṣṭāḥ—tanácsára; svayambhuvā—az Úr Brahmānak.
FORDÍTÁS
A megmaradt fák nagyon féltek a Pracetāktól, ezért az Úr Brahmā tanácsára azonnal átadták nekik leányukat.
MAGYARÁZAT
E fejezet tizenharmadik versében olvashattunk a fák leányáról, aki Kaṇḍu és Pramlocā gyermeke volt. Miután Pramlocā, a társasági hölgy világra hozta gyermekét, azonnal visszatért a mennyei birodalomba. Amikor a kislány sírt, a hold királya megkönyörült rajta, és ujját a szájába dugva megmentette. A fák nevelték fel a gyermeket, s amikor felnőtt, az Úr Brahmā utasítására a Pracetāk felesége lett. Māriṣānak hívták, ahogy azt a következő versből majd megtudjuk, s a fák uralkodó istensége adta őt át a Pracetāknak. Ezzel kapcsolatban Śrīla Jīva Gosvāmī Prabhupāda azt mondja, vṛkṣāḥ tad-adhiṣṭhātṛ-devatāḥ: „A fák szó a fák uralkodó istenségére utal.” A védikus írásokból megtudhatjuk, hogy a vizek fölött egy istenség uralkodik, és ugyanígy a fáknak is van egy irányító istenségük. A Pracetāk hamuvá égettek minden fát, s az ellenségüknek tekintették őket. Hogy megbékítse a Pracetākat, az Úr Brahmā tanácsára a fák uralkodó istensége átadta nekik leányát, Māriṣāt.