HU/SB 4.30.7


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


7. VERS

pīnāyatāṣṭa-bhuja-maṇḍala-madhya-lakṣmyā
spardhac-chriyā parivṛto vana-mālayādyaḥ
barhiṣmataḥ puruṣa āha sutān prapannān
parjanya-nāda-rutayā saghṛṇāvalokaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

pīna—erős; āyata—hosszú; aṣṭa—nyolc; bhuja—karok; maṇḍala—körülzárva; madhya—a közepén; lakṣmyā—a szerencse istennőjével; spardhat—versengő; śriyā—akinek a szépsége; parivṛtaḥ—körbevéve; vana-mālayā—egy virágfüzérrel; ādyaḥ—az eredeti Istenség Személyisége; barhiṣmataḥ—Prācīnabarhi királynak; puruṣaḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; āha—megszólította; sutān—a fiakat; prapannān—meghódolt; parjanya—mint egy felhő; nāda—akinek a hangzása; rutayā—a hangja által; sa-ghṛṇa—keggyel; avalokaḥ—a pillantása.


FORDÍTÁS

Az Istenség Személyisége nyakát egy térdig érő virágfüzér ölelte körül. Nyolc erős és hosszú karját ez a virágfüzér díszítette, mely vetekedett a szerencse istennőjének szépségével. Az Úr kegyesen rápillantott Prācīnabarhiṣat király fiaira, akik oly nagyon meghódoltak Neki, és égzengéshez hasonlatos hangján megszólította őket.


MAGYARÁZAT

A versben szereplő ādyaḥ szó nagyon fontos. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége az eredete még a Paramātmānak és a Brahmannak is. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 14.27) is alátámasztja: brahmaṇo hi pratiṣṭhāham    —    az Abszolút Igazság nem a személytelen Brahmannal, hanem az eredeti Istenség Személyiségével, Kṛṣṇával kezdődik. Amikor Arjuna felismerte Kṛṣṇa nagyságát, így szólt Hozzá:

paraṁ brahma paraṁ dhāma
pavitraṁ paramaṁ bhavān
puruṣaṁ śāśvataṁ divyam
ādi-devam ajaṁ vibhum

„Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a legvégső hajlék, a legtisztább, az Abszolút Igazság. Te vagy az örök, transzcendentális és eredeti személy, a megszületetlen, a leghatalmasabb.” (BG 10.12-13)

A Brahma-saṁhitā szintén azt írja, hogy anādir ādir govindaḥ sarva-kāraṇa-kāraṇam: „A Legfelsőbb Úrnak nincs oka [anādi], ám Ő minden ok oka.” A Vedānta-sūtrában az áll: janmādy asya yataḥ. „Az Abszolút Igazság az, amiből minden árad.” Az Abszolút Igazságot ādi-puruṣának nevezik, ezért az Abszolút Igazság nem személytelen, hanem egy személy.