HU/SB 4.30.8


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


8. VERS

śrī-bhagavān uvāca
varaṁ vṛṇīdhvaṁ bhadraṁ vo
yūyaṁ me nṛpa-nandanāḥ
sauhārdenāpṛthag-dharmās
tuṣṭo ’haṁ sauhṛdena vaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-bhagavān uvāca—az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta; varam—áldást; vṛṇīdhvam—kérjetek; bhadram—jó szerencsét; vaḥ—nektek; yūyam—ti; me—Tőlem nṛpa-nandanāḥ  —  Ó, királyfiak; sauhārdena—barátsággal; apṛthak—nem különböző; dharmāḥ—elfoglaltság; tuṣṭaḥ—elégedett; aham—Én; sauhṛdena—barátsággal; vaḥ—tiétek.


FORDÍTÁS

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Kedves királyfiak! Nagyon elégedett vagyok, hogy valamennyien barátok vagytok. Mindannyian ugyanazt teszitek    —    odaadó szolgálatot végeztek. Olyan elégedett vagyok kölcsönös barátságotokkal, hogy azt kívánom, a szerencse legyen mindig veletek. Most kérhettek Tőlem egy áldást.


MAGYARÁZAT

Prācīnabarhiṣat király fiai valamennyien egyesültek a Kṛṣṇa-tudatban, ezért az Úr nagyon elégedett volt velük. Mind egyéni lelkek voltak, de együtt végezték az Úr transzcendentális szolgálatát. Az egyéni lelkek egysége abban a törekvésben, hogy elégedetté tegyék vagy szolgálják a Legfelsőbb Urat, valódi egység. Az anyagi világban nem lehetséges ilyen egységet létrehozni. Még ha hivatalosan egységet is képeznek az emberek, valamennyiüknek más az érdeke. Az Egyesült Nemzetek Szövetségében például minden nemzetnek megvan a maga nemzeti törekvése, így aztán magától értetődik, hogy nem alkothatnak egységet. Ebben az anyagi világban olyan erős az egyéni lelkek közötti széthúzás, hogy néha még a Kṛṣṇa-tudatú közösségben is megbomlik az egység a tagok különböző véleménye és az anyagi dolgok iránti vonzalma miatt. Valójában a Kṛṣṇa-tudatban nem lehet kétféle vélemény. Csak egy cél van: szolgálni Kṛṣṇát legjobb képességeink szerint. Ha van valami vita a szolgálat körül, azt lelkinek kell tekinteni. Akik igazán elmerülnek az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatában, azok között semmilyen körülmények között sem lehet széthúzás. Ez nagyon boldoggá teszi az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és ilyenkor szívesen megad minden áldást a bhaktáinak, ahogy ez a vers is utal rá. Láthatjuk, hogy az Úr azonnal kész minden áldást megadni Prācīnabarhiṣat király fiainak.