HU/SB 4.31.13


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


13. VERS

śreyasām api sarveṣām
ātmā hy avadhir arthataḥ
sarveṣām api bhūtānāṁ
harir ātmātmadaḥ priyaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śreyasām—az áldásos tetteknek; api—bizonyára; sarveṣām—mind; ātmā—az önvaló; hi—bizonyára; avadhiḥ—végső cél; arthataḥ—valójában; sarveṣām—mindnek; api—bizonyára; bhūtānām—élőlények; hariḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ātmā—a Felsőlélek; ātma-daḥ—aki eredeti létünket adja; priyaḥ—nagyon kedves.


FORDÍTÁS

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége az eredeti forrása minden önmegvalósításnak, ezért minden áldásos tett    —    karma, jñāna, yoga és bhakti    —    célja Ő, az Istenség Legfelsőbb Személyisége.


MAGYARÁZAT

Az élőlény az Istenség Legfelsőbb Személyisége határenergiája, az anyagi világ pedig a külső energia. Meg kell értenünk ebből, hogy valójában az anyagnak és a léleknek egyaránt az Istenség Legfelsőbb Személyisége az eredeti forrása. Ezt a Bhagavad-gītā hetedik fejezete magyarázza meg (BG 7.4-5):

bhūmir āpo ’nalo vāyuḥ
khaṁ mano buddhir eva ca
ahaṅkāra itīyaṁ me
bhinnā prakṛtir aṣṭadhā
apareyam itas tv anyāṁ
prakṛtiṁ viddhi me parām
jīva-bhūtāṁ mahā-bāho
yayedaṁ dhāryate jagat

„Föld, víz, tűz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego    —    e nyolc együtt képezi az Én különálló anyagi energiáimat. Ó, erőskarú Arjuna, ezeken kívül van egy másik, felsőbbrendű energiám is, az élőlények, akik kihasználják az anyagi, alacsonyabb rendű természet forrásait.”

A kozmikus megnyilvánulás egésze nem más, mint az anyag és a lélek kombinációja. A lelki részt az élőlények alkotják, akikről mint prakṛtiről, energiáról beszélnek. Az élőlényt sohasem nevezik puruṣának, Legfelsőbb Személynek, ezért a Legfelsőbb Úrral azonosítani egyszerűen csak tudatlanság. Az élőlény a Legfelsőbb Úr határenergiája, noha valójában nincs különbség az energia és az energiaforrás között. Az élőlénynek az a kötelessége, hogy megértse igazi kilétét. Ha ez sikerül, Kṛṣṇa megad neki minden lehetőséget ahhoz, hogy eljusson az odaadó szolgálat síkjára. Ez az élet tökéletessége. Erre utal a védikus Upaniṣad is:

yam evaiṣa vṛṇute tena labhyas
tasyaiṣa ātmā vivṛṇute tanūṁ svām

Az Úr Kṛṣṇa szintén megerősíti a Bhagavad-gītāban (BG 10.10):

teṣāṁ satata-yuktānāṁ
bhajatāṁ prīti-pūrvakam
dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ
yena mām upayānti te

„Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.” Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy az embernek fel kell emelkednie a bhakti-yoga síkjára, még akkor is, ha először a karma-yogával, a jñāna-yogával vagy az aṣṭāṅga-yogával próbálkozott. Ha valaki nem jut el a bhakti-yoga síkjára, nem valósíthatja meg sem önmagát, sem az Abszolút Igazságot.