HU/SB 4.31: Narada a Pracetakat tanítja
4.31.1. vers: Maitreya, a nagy szent folytatta: A Pracetāk sok ezer éven át éltek otthonukban, és tökéletes tudásra tettek szert a lelki tudatról. Végül visszaemlékeztek az Istenség Legfelsőbb Személyisége áldásaira, és miután feleségüket tökéletes fiuk gondjaira bízták, elhagyták otthonukat.
4.31.2. vers: A Pracetāk nyugatra, a tengerpart felé vették útjukat, ahol a nagy felszabadult bölcs, Jājali élt. Miután tökéletesítették lelki tudásukat, aminek birtokában az ember minden élőlénnyel egyenlően bánik, a Pracetāk tökéletes Kṛṣṇa-tudatra tettek szert.
4.31.3. vers: Miután a Pracetāk a misztikus yoga végzése során gyakorolták a yogāsanát, megtanulták irányítani életlevegőjüket, elméjüket, szavaikat és külső látásukat. A prāṇāyāma folyamat segítségével így teljesen megszabadultak az anyagi ragaszkodástól, és egyenes testhelyzetben képesek voltak a legfelsőbb Brahmanra rögzíteni az elméjüket. Miközben a prāṇāyāmát gyakorolták, Nārada, a nagy bölcs látogatott el hozzájuk, akit a démonok és a félistenek egyaránt imádnak.
4.31.4. vers: Amint a Pracetāk megpillantották a megjelenő Nāradát, a nagy bölcset, nyomban felemelkedtek āsanájukból. Illendő módon azonnal a hódolatukat ajánlották neki és imádták őt, és amikor látták, hogy Nārada Muni kényelmesen elhelyezkedett ülőhelyén, kérdezni kezdték.
4.31.5. vers: A Pracetāk így szóltak Nāradához, a nagy bölcshöz: Ó, nagy bölcs, ó, brāhmaṇa! Reméljük, utad zavartalan volt. Mily szerencsések vagyunk, hogy láthatunk téged! A nap a vándorlásával megszabadítja az embereket az éjszaka sötétségének félelmétől, amit a tolvajok és a rablók okoznak. Úgy vándorolsz te is, mint a nap, mert minden félelmet elűzöl.
4.31.6. vers: Ó, mester! Hadd mondjuk el, hogy mivel túlságosan ragaszkodtunk a családi élethez, majdnem megfeledkeztünk a tanításról, melyet az Úr Śivától és az Úr Viṣṇutól kaptunk.
4.31.7. vers: Kedves mester, kegyesen világosíts fel bennünket a transzcendentális tudásról, ami akár egy fáklya, segíthet nekünk, hogy átkeljünk az anyagi lét sötét tudatlanságán!
4.31.8. vers: Maitreya, a nagy bölcs folytatta: Kedves Vidurám! A Pracetāk kérésére Nārada, a legkiválóbb bhakta, aki mindig elmélyülten az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondol, válaszába kezdett.
4.31.9. vers: Nārada, a nagy bölcs így szólt: Amikor egy élőlény azért születik, hogy odaadó szolgálatot végezzen az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, a legfelsőbb irányítónak, akkor születése, gyümölcsöző tettei, egész élete, elméje és szavai valóban tökéletesek.
4.31.10. vers: Egy civilizált emberi lény három születésen esik át. Először egy tiszta apától és anyától születik meg, s ezt sperma általi születésnek hívják. A következő születés akkor történik, amikor az ember, avatást kap egy lelki tanítómestertől. Ezt sāvitrának nevezik. Harmadjára akkor születik meg az ember, amikor lehetőséget kap arra, hogy imádja az Úr Viṣṇut. Ez a yājñika születés. Ha valaki annak ellenére sem végzi az Úr szolgálatát, hogy lehetőséget kap e születésekre, akkor minden hiábavaló, még akkor is, ha a félistenekéhez hasonló hosszú élet vár rá. Az ember tettei ugyanígy lehetnek akár anyagiak, akár lelkiek, de ha céljuk nem az, hogy elégedetté tegyék az Urat, akkor semmi hasznuk.
4.31.11. vers: Odaadó szolgálat nélkül mi értelme a szigorú lemondásoknak, mi értelme, hogy hallunk, hogy beszélni tudunk, hogy elménk gondolkodni képes, és mi értelme az emelkedett értelemnek, az erőnek és az érzékek képességeinek?
4.31.12. vers: Azok a transzcendentális cselekedetek, amelyek végső soron nem segítik az embert az Istenség Legfelsőbb Személyisége megértésében, haszontalanok, még akkor is, ha a misztikus yoga gyakorlásáról, az anyag analitikus tanulmányozásáról, szigorú lemondásokról, a sannyāsa elfogadásáról vagy a védikus írások tanulmányozásáról van szó. Lehetnek ezek a lelki fejlődés nagyon fontos részei, mégis hiábavalóak, ha valaki nem érti meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Harit.
4.31.13. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége az eredeti forrása minden önmegvalósításnak, ezért minden áldásos tett — karma, jñāna, yoga és bhakti — célja Ő, az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
4.31.14. vers: Ahogyan a fa gyökerét vízzel öntözve erőt adunk a törzsnek, az ágaknak, a gallyaknak és minden másnak, és ahogy a gyomrot étellel táplálva életet öntünk az érzékekbe és a végtagokba, úgy ha az odaadó szolgálaton keresztül az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádjuk, azzal automatikusan elégedetté tesszük a félisteneket is, akik a Legfelsőbb Személyiség részei.
4.31.15. vers: Az esős évszakban a víz létrejön a napból, majd idővel, a nyár folyamán a nap felszívja ugyanezt a vizet. Az élőlények, legyenek mozgók vagy mozdulatlanok, a földből keletkeznek, majd idővel mindannyian visszatérnek porként a földbe. Ehhez hasonlóan minden az Istenség Legfelsőbb Személyiségéből árad, és idővel minden Belé tér vissza.
4.31.16. vers: Ahogyan a napfény sem különbözik a naptól, úgy a kozmikus megnyilvánulás sem különbözik az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől. A Legfelsőbb Személyiség tehát mindent áthat ebben az anyagi teremtésben. Amikor az érzékek aktívak, a test szerves részének tűnnek, de amikor a test alszik, működésük megnyilvánulatlan. Hasonló módon a kozmikus megnyilvánulás a Legfelsőbb Személytől különbözőnek tűnik, ugyanakkor azonban mégis azonosnak látszik Vele.
4.31.17. vers: Kedves királyaim! Az égen néha felhők gyűlnek össze, néha sötétség borul a világra, néha pedig fény árasztja el. Mindezek egymást követően nyilvánulnak meg. A Legfelsőbb Abszolútban ehhez hasonlóan egymást követő energiákként jelennek meg a szenvedély, a sötétség és a jóság kötőerői. Néha megjelennek, néha pedig eltűnnek.
4.31.18. vers: A Legfelsőbb Úr minden ok oka, ezért Ő minden egyéni élőlény Felsőlelke, aki távoli és közvetlen okként egyaránt létezik. Független az anyagi kiáradásoktól, így mentes azok kölcsönhatásaitól, s Ő az anyagi természet Ura. Végezzétek tehát odaadó szolgálatát, minőségileg egynek tekintve magatokat Vele!
4.31.19. vers: Aki kegyes minden élőlényhez, aki valamilyen módon elégedetté vált, s aki visszafogja érzékeit az érzékkielégítéstől, az nagyon hamar elégedetté teheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Janārdanát.
4.31.20. vers: A bhakták minden anyagi vágytól tökéletesen megtisztultak, ezért elméjük mentes minden szennyeződéstől. Örökké, szünet nélkül képesek hát az Úrra gondolni, s nagy szeretettel szólítják meg Őt. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége tudja, hogy bhaktái irányítása alatt áll, s egy pillanatra sem hagyja el őket, ahogyan fejünk fölött az ég sem válik sosem láthatatlanná.
4.31.21. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nagyon kedves azokhoz a bhaktákhoz, akiknek semmi anyagi tulajdonuk nincs, s akiket egyetlen kincs tesz tökéletesen boldoggá: az Úr odaadó szolgálata. Az Urat valóban örömmel tölti el az ilyen bhakták odaadó szolgálata. Azok, akiket anyagi műveltségük, gazdagságuk, előkelő származásuk és gyümölcsöző cselekedeteik gőgössé tesznek, azok rendkívül büszkék anyagi javaikra, és gyakran kigúnyolják a bhaktákat. Az Úr sosem fogadja el az ilyen embereket, még akkor sem, ha imádják Őt.
4.31.22. vers: Noha az Istenség Legfelsőbb Személyisége önellátó, mégis bhaktáira bízza Magát. Nem törődik sem a szerencse istennőjével, sem a királyokkal és a félistenekkel, akik a szerencse istennőjének kegye után sóvárognak. Hol az az ember, aki ha valóban hálás, nem imádja az Istenség Személyiségét?
4.31.23. vers: Maitreya, a nagy bölcs folytatta: Kedves Vidura királyom! Így beszélt Śrī Nārada Muni, az Úr Brahmā fia a Pracetāknak az Istenség Legfelsőbb Személyiségével fennálló kapcsolatokról, majd visszatért Brahmalokára.
4.31.24. vers: A Pracetāk Nārada ajkairól hallottak az Úr dicsőségéről, amely a világon minden szerencsétlenséget elűz, s így ők is vonzódni kezdtek az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez. Lótuszlábán meditálva a végső cél felé közeledtek.
4.31.25. vers: Kedves Vidurám! Mindent elmondtam neked, amit tudni akartál Nārada és a Pracetāk párbeszédéről, akik az Úr dicsőségéről beszélgettek. Amit csak tudtam, átadtam neked belőle.
4.31.26. vers: Śukadeva Gosvāmī így folytatta: Ó, legkiválóbb király [Parīkṣit Mahārāja]! Végére értem Svāyambhuva Manu első fia, Uttānapāda leszármazottjai leírásának. Most Priyavrata, Svāyambhuva Manu második fia utódainak a cselekedeteiről fogok beszélni. Kérlek, hallgass figyelmesen!
4.31.27. vers: Priyavrata Mahārāját Nārada, a nagy bölcs szintén tanította, ő azonban tovább uralkodott a Földön. Anyagi javainak teljes élvezet után birodalmát szétosztotta a fiai között, s aztán olyan helyzetet ért el, amelyből hazatérhetett, vissza Istenhez.
4.31.28. vers: Kedves királyom! Miután Vidura végighallgatta Maitreyát, a nagy bölcset, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége és bhaktái transzcendentális üzenetéről beszélt, elöntötte őt az eksztázis. Könnybe lábadt szemmel azonnal guruja, lelki tanítómestere lótuszlába elé borult, majd szíve mélyébe zárta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
4.31.29. vers: Śrī Vidura így szólt: Ó, nagy misztikus, ó, legkiválóbb bhakta! Indokolatlan kegyedből megmutattad nekem a sötétség világából a felszabadulás felé vezető utat. Ezt az utat járva az, aki megszabadult az anyagi világtól, hazatérhet, vissza Istenhez.
4.31.30. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Vidura aztán hódolatát ajánlotta Maitreyának, a nagy bölcsnek, majd miután engedélyt kért tőle, útját Hastināpura városa felé vette, hogy meglátogassa rokonait, noha nem voltak anyagi vágyai.
4.31.31. vers: Ó, király! Akik meghallgatják e történeteket azokról a királyokról, akik teljesen átadták magukat az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, azok könnyedén hosszú életre, gazdagságra, hírnévre és szerencsére tesznek szert, s végül megkapják a lehetőséget, hogy hazatérjenek, vissza Istenhez.