HU/SB 4.31.2
2. VERS
- dīkṣitā brahma-satreṇa
- sarva-bhūtātma-medhasā
- pratīcyāṁ diśi velāyāṁ
- siddho ’bhūd yatra jājaliḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dīkṣitāḥ—eltökélten; brahma-satreṇa—a Legfelsőbb Lélek megértése által; sarva—mind; bhūta—élőlények; ātma-medhasā—úgy tekintve rájuk, mint saját magára; pratīcyām—nyugati; diśi—irányban; velāyām—a tengerparton; siddhaḥ—tökéletessé; abhūt—váltak; yatra—ahol; jājaliḥ—a nagy bölcs, Jājali.
FORDÍTÁS
A Pracetāk nyugatra, a tengerpart felé vették útjukat, ahol a nagy felszabadult bölcs, Jājali élt. Miután tökéletesítették lelki tudásukat, aminek birtokában az ember minden élőlénnyel egyenlően bánik, a Pracetāk tökéletes Kṛṣṇa-tudatra tettek szert.
MAGYARÁZAT
A brahma-satra szó a lelki tudás művelését jelenti. Valójában mind a Védákat, mind a szigorú lemondásokat brahmának nevezik. Vedas tattvaṁ tapo brahm. Brahma az Abszolút Igazságot is jelenti. A Védák tanulmányozásával, valamint szigorú lemondások és vezeklések végzésével kell az Abszolút Igazság tudományát művelnünk. A Pracetāk eleget tettek e feladatnak, s ennek következtében minden élőlénnyel egyenlően bántak. A Bhagavad-gītā (BG 18.54) megerősíti:
- brahma-bhūtaḥ prasannātmā
- na śocati na kāṅkṣati
- samaḥ sarveṣu bhūteṣu
- mad-bhaktiṁ labhate parām
„Aki ekképpen eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, nem vágyik semmire, és egyenlő minden élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot végezhet Nekem.”
Amikor az ember valóban fejlett lelki szintre emelkedik, nem lát különbséget az egyik és a másik élőlény között. Ezt a síkot eltökéltséggel lehet elérni. Amikor a tökéletes tudás kiterjed, az ember többé nem az élőlény külső burkát, hanem a testben lévő szellemi lelket látja, s így nem tesz különbséget egy emberi lény és egy állat, egy tanult brāhmaṇa és egy caṇḍāla között.
- vidyā-vinaya-sampanne
- brāhmaṇe gavi hastini
- śuni caiva śvapāke ca
- paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ
„Az alázatos bölcsek igaz tudásuk révén egyenlőnek látják a tanult és szelíd brāhmaṇát, a tehenet, az elefántot, a kutyát és a kutyaevőt [a kasztonkívülit] is.” (BG 5.18)
Egy művelt ember, egy bhakta mindenkit lelkinek lát, és azt szeretné, ha mindenki fejlett Kṛṣṇa-tudattal rendelkezne. Az a hely, ahol a Pracetāk éltek, tökéletesen alkalmas volt lelki gyakorlatok végzésére, mert a leírások szerint a nagy bölcs, Jājali ott érte el a muktit (a felszabadulást). Aki tökéletességre vagy felszabadulásra vágyik, annak azzal kell társulnia, aki már felszabadult. Ezt nevezik sādhu-saṅgának, a tökéletes bhakta társaságának.