HU/SB 4.31.1
1. VERS
- maitreya uvāca
- tata utpanna-vijñānā
- āśv adhokṣaja-bhāṣitam
- smaranta ātmaje bhāryāṁ
- visṛjya prāvrajan gṛhāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ uvāca—Maitreya mondta; tataḥ—ezután; utpanna—kifejlesztették; vijñānāḥ—tökéletes tudással rendelkezni; āśu—nagyon hamar; adhokṣaja—az Istenség Legfelsőbb Személyisége által; bhāṣitam—amit hirdetett; smarantaḥ—emlékezve; ātma-je—fiuknak; bhāryām—feleségük; visṛjya—miután adtak; prāvrajan—távoztak; gṛhāt—otthonról.
FORDÍTÁS
Maitreya, a nagy szent folytatta: A Pracetāk sok ezer éven át éltek otthonukban, és tökéletes tudásra tettek szert a lelki tudatról. Végül visszaemlékeztek az Istenség Legfelsőbb Személyisége áldásaira, és miután feleségüket tökéletes fiuk gondjaira bízták, elhagyták otthonukat.
MAGYARÁZAT
Vezeklésük végeztével az Istenség Legfelsőbb Személyisége megáldotta a Pracetākat. Azt az áldást adta nekik, hogy családi életük befejezése után vissza fognak térni haza, Istenhez. Amikor aztán a Pracetāk sok ezer év után befejezték a családi életet, úgy határoztak, hogy elhagyják otthonukat, és feleségüket Dakṣa nevezetű fiuk gondjaira bízzák. Ez a védikus civilizáció. Az élet kezdetén brahmacārīként mindenkinek szigorú lemondásokat és vezekléseket kell végeznie, hogy megismerje a lelki értékeket. Egy brahmacārīnak, egy tanítványnak sohasem szabad kapcsolatba kerülnie nőkkel, és nem szabad már gyerekkorától kezdve a nemi életre tanítani őt. A modern civilizáció alapvető hibája az, hogy a fiúk és a lányok az iskolákban és az egyetemeken, szabadon élvezhetik a nemi életet. A legtöbb gyermek varṇa-saṅkara, azaz „nemkívánatos apa és anya gyermeke”. Ez az oka, hogy az egész világon zűrzavar uralkodik. Az emberi civilizációnak valójában a védikus elveken kell nyugodnia. Ez azt jelenti, hogy a fiúknak és lányoknak életük kezdetén lemondásokat és vezekléseket kell végezniük. Amikor felnőnek, házasodjanak meg, éljenek egy darabig otthon, és nemzzenek gyermekeket. Amikor a gyermekek felnőnek, a férfi hagyja el otthonát, és éljen a Kṛṣṇa-tudatnak. Ha így tesz, tökéletessé teheti az életét, mert hazatérhet Isten országába.
Ha valaki tanulókorában nem végez vezekléseket és lemondásokat, nem értheti meg Isten létét. Kṛṣṇa megvalósítása nélkül nem tehetjük tökéletessé az életünket. Amikor a gyermekek felnőnek, a feleséget az ő gondjaikra kell bízni, s ekkor a férj elhagyhatja az otthonát, hogy kifejlessze Kṛṣṇa-tudatát. Minden attól függ, szert teszünk-e egy érett tudásra. Prācīnabarhiṣat király, a Pracetāk apja elhagyta otthonát, még mielőtt fiai, akik lemondást végeztek a víz alatt, visszatértek volna. Amint elérkezik az ideje, vagyis amint valaki kifejlesztette tökéletes Kṛṣṇa-tudatát, el kell hagynia otthonát, még akkor is, ha nem teljesítette minden kötelességét. Prācīnabarhiṣat várta, hogy fiai megérkezzenek, de Nārada utasításait követve amint értelme kellő szintre fejlődött, csak utasításokat hagyott miniszterei számára, hogy adják át azokat fiainak. Anélkül, hogy megvárta volna őket, elhagyta otthonát.
Az emberi lények életében elengedhetetlen, hogy lemondjanak a kényelmes otthoni életről. Ezt mondja Prahlāda Mahārāja is. Hitvātma-pātaṁ gṛham andha-kūpam: ahhoz, hogy az ember véget vessen a materialista életmódnak, el kell hagynia kényelmesnek nevezett otthoni életét, ami egyedül arra jó, hogy elpusztítsa a lelket (ātma-pātam). Az otthon olyan, mint egy kiszáradt kút, amit fű borít. Ha valaki beleesik, meghal anélkül, hogy bárki is törődne vele. Nem szabad túlságosan ragaszkodnunk a családi élethez, mert ez megsemmisíti az ember Kṛṣṇa-tudatbeli fejlődését.