HU/SB 4.31.5
5. VERS
- pracetasa ūcuḥ
- svāgataṁ te surarṣe ’dya
- diṣṭyā no darśanaṁ gataḥ
- tava caṅkramaṇaṁ brahmann
- abhayāya yathā raveḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
pracetasaḥ ūcuḥ—a Pracetāk mondták; su-āgatam—üdvözlet; te—neked; sura-ṛṣe—ó, félistenek bölcse; adya—ma; diṣṭyā—szerencsére; naḥ—nekünk; darśanam—látvány; gataḥ—jöttél; tava—tiéd; caṅkramaṇam—mozdulatok; brahman—ó, kiváló brāhmaṇa; abhayāya—a félelemnélküliségért; yathā—mint; raveḥ—a napnak.
FORDÍTÁS
A Pracetāk így szóltak Nāradához, a nagy bölcshöz: Ó, nagy bölcs, ó, brāhmaṇa! Reméljük, utad zavartalan volt. Mily szerencsések vagyunk, hogy láthatunk téged! A nap a vándorlásával megszabadítja az embereket az éjszaka sötétségének félelmétől, amit a tolvajok és a rablók okoznak. Úgy vándorolsz te is, mint a nap, mert minden félelmet elűzöl.
MAGYARÁZAT
Az éjszaka sötétsége miatt mindenki retteg a tolvajoktól és rablóktól, különösen a nagyvárosokban. Az emberek gyakran félnek kimenni az utcára, és tudjuk, hogy még a New Yorkhoz hasonló nagyvárosokban is ez a helyzet. Éjszaka szinte mindenki fél, akár városban, akár falun él. Amint azonban felkel a nap, mindenki fellélegzik. Ez az anyagi világ természetéből adódóan szintén sötét. Az emberek minden pillanatban rettegnek. Amikor azonban valaki egy olyan bhaktát láthat, mint Nārada, minden félelme szertefoszlik. Ahogy a nap oszlatja el a sötétséget, úgy oszlatja el a tudatlanságot egy olyan nagy bölcs megjelenése, mint amilyen Nārada. Amikor valaki találkozik Nāradával vagy az ő képviselőjével, egy lelki tanítómesterrel, megszabadul minden aggodalomtól, ami a tudatlanságból fakad.