HU/SB 4.31.9
9. VERS
- nārada uvāca
- taj janma tāni karmāṇi
- tad āyus tan mano vacaḥ
- nṛṇāṁ yena hi viśvātmā
- sevyate harir īśvaraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nāradaḥ uvāca—Nārada mondta; tat janma—az a születés; tāni—azok; karmāṇi—gyümölcsöző cselekedetek; tat—az; āyuḥ—az élet hoszsza; tat—az; manaḥ—elme; vacaḥ—szavak; nṛṇām—emberi lényeknek; yena—ami által; hi—bizonyára; viśva-ātmā—a Felsőlélek; sevyate—szolgálják; hariḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; īśvaraḥ—a legfelsőbb irányító.
FORDÍTÁS
Nārada, a nagy bölcs így szólt: Amikor egy élőlény azért születik, hogy odaadó szolgálatot végezzen az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, a legfelsőbb irányítónak, akkor születése, gyümölcsöző tettei, egész élete, elméje és szavai valóban tökéletesek.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a nṛṇām szó nagyon fontos. Az emberin kívül sokféle életforma létezik, de itt Nārada Muni kifejezetten az emberi születésről beszél. Sokféle emberi lény van. Azokat, akik a lelki tudat, a Kṛṣṇa-tudat fejlett szintjén állnak, āryanoknak hívják. Az āryanok közül az éri el a legnagyobb sikert az életben, aki odaadó szolgálatot végez az Úrnak. A nṛṇām szó azt jelzi, hogy az alacsonyabb rendű állatoktól nem várhatjuk, hogy odaadó szolgálatot végezzenek az Úrnak. A tökéletes emberi társadalomban azonban mindenkinek az Úr odaadó szolgálatát kell végeznie. Nem számít, hogy valaki szegény vagy gazdag, fekete vagy fehér. Sokféle anyagi különbség mutatkozhat azok között, akik az emberi társadalomban születnek meg, ám mindenkinek az Úr odaadó szolgálatával kell foglalkoznia. Napjainkban a civilizált nemzetek az anyagi gyarapodás reményében abbahagyják az Isten-tudat művelését, s többé nem törődnek Isten-tudatuk fejlesztésével. Hajdanán ősatyáik követték a vallásos elveket. Akár hindu valaki, akár muzulmán, buddhista, zsidó vagy bármi más, van számára valamilyen vallásos intézmény. Az igazi vallás azonban azt jelenti, hogy Isten-tudatúvá válunk. Ez a vers kiemeli, hogy akkor tekinthetjük sikeresnek születésünket, ha érdeklődünk a Kṛṣṇa-tudat iránt. Tetteink akkor sikeresek, ha az Úr szolgálatát eredményezik. A filozófiai és az elmebeli spekuláció akkor hoz gyümölcsöt, ha az Istenség Legfelsőbb Személyisége megértésére használjuk, és érzékekkel is csak akkor érdemes rendelkezni, ha az Úr szolgálatába állítjuk őket. Az odaadó szolgálat valójában azt jelenti, hogy érzékeinket az Úr szolgálatában használjuk. Jelenleg az érzékeink nem tiszták, ezért a társadalom, a barátság, a szerelem, a politika, a szociológia stb. szolgálatában állnak. Amikor azonban az Úr szolgálatát végzik, az ember eléri a bhaktit, az odaadó szolgálatot. A következő vers ezeket a kérdéseket még jobban megvilágítja majd.
Amikor az Úr Caitanya Mahāprabhu egyik nagy bhaktája megpillantotta az Urat, kijelentette, hogy ezzel minden vágya teljesült. „Ma minden oly szerencsés! Ma szülőhelyem és szomszédságom tökéletes dicsőségnek örvend. Ma a szememtől a lábujjamig minden érzékemet szerencse érte. Életem ma sikeressé vált, mert megláttam azt a lótuszlábat, melyet a szerencse istennője imád.”