HU/SB 4.4.12
12. VERS
- doṣān pareṣāṁ hi guṇeṣu sādhavo
- gṛhṇanti kecin na bhavādṛśo dvija
- guṇāṁś ca phalgūn bahulī-kariṣṇavo
- mahattamās teṣv avidad bhavān agham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
doṣān—hibák; pareṣām—másoké; hi—érte; guṇeṣu—tulajdonságokban; sādhavaḥ—sādhuk; gṛhṇanti—találnak; kecit—néhány; na—nem; bhavādṛśaḥ—mint te; dvija—ó, kétszer született; guṇān—tulajdonságok; ca—és; phalgūn—kicsi; bahulī-kariṣṇavaḥ—nagyon felnagyítja; mahat-tamāḥ—a legkiválóbbak; teṣu—közöttük; avidat—találsz; bhavān—te; agham—hibát.
FORDÍTÁS
Kétszer született Dakṣa! Egy olyan ember, mint te, csak hibát keres másokban. Az Úr Śiva azonban nemcsak nem nézi mások hibáit, de ha valakiben egy parányi jó tulajdonságot felfedez, azt a sokszorosára nagyítja. Szerencsétlenségedre te egy ilyen nagy lélekben találtál hibát.
MAGYARÁZAT
Dakṣa királyt leánya, Satī dvijának, kétszer születettnek szólítja. A kétszer született kifejezés az emberek rangosabb rétegére, a brāhmaṇákra, a kṣatriyákra és a vaiśyákra vonatkozik. A dvija tehát nem közönséges ember, hanem olyasvalaki, aki egy lelki tanítómestertől elsajátította a védikus írások tudományát, valamint különbséget tud tenni jó és rossz között, így feltételezhetően a logikához és a filozófiához is ért. Satī, Dakṣa leánya szilárd érveket hozott fel. Vannak olyan nagyon művelt emberek, akik csak a jót látják másokban. Ahogy a méh csak a virág mézével törődik, s nem figyeli a töviseket vagy a színeket, úgy a magasan képzett, nem hétköznapi emberek is csak a jó tulajdonságokat látják másokban, nem törődve a rosszakkal. A közönséges ember azonban különbséget tesz a jó és a rossz tulajdonság között.
A különlegesen jó lelkek különféle szinteken állhatnak. A legkiválóbb közöttük az, aki az ember jelentéktelen erényét látja meg, s ezt a jó tulajdonságot nagyítja fel. Az Úr Śivát Āśutoṣának is nevezik, ami arra utal, hogy nagyon könnyű örömet szerezni neki, s a legnagyobb áldást adja mindenkinek. Egyszer az Úr Śiva egyik híve arra az áldásra vágyott, hogy ha megérinti valakinek a fejét, az nyomban váljon el a törzsétől. Az Úr Śiva teljesítette kívánságát. Az áldás nem volt nagyon dicséretes, hiszen az ellenségeit akarta elpusztítani így, ám az Úr Śiva hívének csupán azt a jó tulajdonságát nézte, hogy imádta őt és a kedvében járt, s így megadta neki, amit kért. Az Úr Śiva ezzel követője rossz tulajdonságait különlegesen jó tulajdonságoknak fogadta el. Satī azonban így vádolta apját: „Te ennek épp az ellenkezője vagy. Noha az Úr Śivának számtalan jó tulajdonsága van, míg rossz tulajdonságai egyáltalán nincsenek, mégis rossznak tartod őt, és hibát keresel benne. Jó tulajdonságait rossznak tekinted, így ahelyett, hogy a legemelkedettebb lélek vált volna belőled, a legelesettebb lettél. Az ember a legkiválóbb lélekké válhat, ha meglátja mások jó tulajdonságait, te azonban, aki fölöslegesen mások jó tulajdonságait is rossznak véled, a bűnös lelkek között is a legmélyebbre süllyedtél.”