HU/SB 4.4.27
27. VERS
- tataḥ sva-bhartuś caraṇāmbujāsavaṁ
- jagad-guroś cintayatī na cāparam
- dadarśa deho hata-kalmaṣaḥ satī
- sadyaḥ prajajvāla samādhijāgninā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—ott; sva-bhartuḥ—férjének; caraṇa-ambuja-āsavam—lótuszlábának nektárján; jagat-guroḥ—az univerzum legfelsőbb lelki tanítómesterének; cintayatī—meditálva; na—nem; ca—és; aparam—nem más (mint a férje); dadarśa—látta; dehaḥ—teste; hata-kalmaṣaḥ—a bűn szennye megsemmisült; satī—Satī; sadyaḥ—hamar; prajajvāla—égett; samādhi-ja-agninā—a meditációval fellobbantott tűz által.
FORDÍTÁS
Satī minden gondolatát férje, az Úr Śiva, a világ legfelsőbb lelki tanítómestere szent lótuszlábára összpontosította. Megtisztult a bűn minden szennyétől, s a tüzes elemeken meditálva a fellobbanó tűzben elhagyta testét.
MAGYARÁZAT
Satī nyomban férje lótuszlábaira gondolt, az Úr Śiváéra, aki egyike az Istenség három hatalmas személyiségének, akik az anyagi világ irányításáért felelősek. Pusztán ettől olyan boldogságot érzett, hogy mindenről megfeledkezett, ami a testével állt kapcsolatban. Ez kétségtelenül anyagi boldogság volt, mert testét egy másik, szintén anyagi testre cserélte fel, de ennek a példának a segítségével felmérhetjük azt az örömöt, amit a bhakta akkor érez, amikor elméjét és figyelmét a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu, Kṛṣṇa lótuszlábára szögezi. Az ember pusztán abból, hogy az Úr lótuszlábán meditál, olyan transzcendentális gyönyört merít, hogy az Úr transzcendentális formáján kívül minden másról megfeledkezik. Ez a yogában a samādhi, az eksztázis tökéletessége. Ez a vers elmondja, hogy Satī e meditáció révén megszabadult minden szennyeződéstől. Mi volt ez a szennyeződés? Az a tudat, hogy testét Dakṣától kapta. A transzban azonban megfeledkezett erről a testi kapcsolatról. Mindez azt jelenti, hogy amikor az ember megszabadul minden olyan kapcsolattól az anyagi világban, ami az anyagi testen alapszik, és egyszerűen csak elfogadja, hogy a Legfelsőbb Úr örök szolgája, akkor a transzcendentális eksztázis lobogó tüze anyagi ragaszkodásának minden szennyeződését felégeti. Ezt a lángoló tüzet nem szükséges külsőleg megnyilvánítani, mert ha valaki megfeledkezik a test anyagi világbeli valamennyi kapcsolatáról, és lelki azonosságának megfelelően él, akkor a yoga samādhi, az eksztázis lángoló tüze már megtisztította minden anyagi szennyeződéstől. Ez a yoga legtökéletesebb szintje. Aki fenntartja testi kapcsolatait az anyagi világban, s közben nagy yogīnak adja ki magát, az nem igazi yogī. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 2.4.15) kijelenti: yat-kīrtanaṁ yat-smaraṇaṁ. Ha valaki pusztán az Istenség Legfelsőbb Személyisége szent nevét énekli, ha Kṛṣṇa lótuszlábára emlékezik, ha imákat mond az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, akkor az eksztázis lángoló tüze azonnal megszabadítja az anyagi szennyeződéstől, az anyagi testi felfogástól. Ez a hatás azonnal, ugyanabban a másodpercben tapasztalható.
Śrī Jīva Gosvāmī szerint az, hogy Satī elhagyta a testét, azt jelenti, hogy szívében véget vetett a Dakṣával való kapcsolatnak. Śrī Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura szintén úgy magyarázza az esetet, hogy mivel Satī a külső energiára ügyelő istenség, teste elhagyásakor nem lelki testet kapott, csupán kilépett abból a testből, ami Dakṣától származott. Más magyarázók szintén hozzáfűzik, hogy Satī azonnal Menakā, leendő anyja méhébe juttatta magát. Búcsút mondott attól a testtől, ami Dakṣától származott, s azonnal egy másik, jobb testbe került, de ez nem azt jelenti, hogy lelki testet kapott.