HU/SB 4.4.28
28. VERS
- tat paśyatāṁ khe bhuvi cādbhutaṁ mahad
- hā heti vādaḥ sumahān ajāyata
- hanta priyā daivatamasya devī
- jahāv asūn kena satī prakopitā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—az; paśyatām—azoknak, akik látták; khe—az égen; bhuvi—a földön; ca—és; adbhutam—csodálatos; mahat—hatalmas; hā hā—ó, óh; iti—így; vādaḥ—kiáltottak; su-mahān—izgatott; ajāyata—történt; hanta—ó, jaj; priyā—a szeretett; daiva-tamasya—a legnagyobb tiszteletet érdemlő félistennek (az Úr Śivának); devī—Satī; jahau—búcsút mondott; asūn—az életnek; kena—Dakṣa miatt; satī—Satī; prakopitā—dühösen.
FORDÍTÁS
Amikor Satī dühében elpusztította a testét, szerte az univerzumban döbbent kiáltások hangzottak fel. Miért vetett véget ily módon az életének Satī, a legnagyobb tiszteletnek örvendő félisten, az Úr Śiva felesége?
MAGYARÁZAT
Az univerzumban a különféle bolygók félistenei döbbenten kiáltottak fel, hiszen Satī Dakṣa, a legkiválóbb király leánya és az Úr Śiva, a legkiválóbb félisten hitvese volt. Hogyan ragadhatta el olyan düh, hogy lemondjon testéről? Egy kiváló személyiség leánya és egy kiváló személyiség felesége volt, mindent megkapott, amit csak akart, elégedetlenségében mégis elhagyta testét. Mindez kétségtelenül megdöbbentő. Az ember nem lehet teljesen elégedett még akkor sem, ha a legnagyobb anyagi gazdagságot élvezi. Nem volt olyan dolog, amit Satī ne kaphatott volna meg vagy apjával, vagy a legkiválóbb félistennel való kapcsolata következtében, valamiért azonban mégis elégedetlen volt. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.2.6) elmagyarázza, hogy az igazi elégedettséget kell elérnünk (yayātmā suprasīdati). Az ātmā azonban — a test, az elme és a lélek — csak akkor válik teljesen elégedetté, ha az Abszolút Igazság odaadó szolgálatát végezzük. Sa vai puṁsāṁ paro dharmo yato bhaktir adhokṣaje. Adhokṣaja az Abszolút Igazságot jelenti. Ha valakiben felébred a transzcendentális Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti rendíthetetlen szeretet, ez teljes elégedettséget nyújthat, ám másként sem az anyagi világban, sem máshol nincs remény az elégedettségre.