HU/SB 4.4.6
6. VERS
- ābrahma-ghoṣorjita-yajña-vaiśasaṁ
- viprarṣi-juṣṭaṁ vibudhaiś ca sarvaśaḥ
- mṛd-dārv-ayaḥ-kāñcana-darbha-carmabhir
- nisṛṣṭa-bhāṇḍaṁ yajanaṁ samāviśat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ā—minden oldalról; brahma-ghoṣa—a védikus himnuszok hangjaival; ūrjita—díszített; yajña—áldozat; vaiśasam—az állatok elpusztítása; viprarṣi-juṣṭam—amelyen nagy bölcsek vettek részt; vibudhaiḥ—félistenekkel; ca—és; sarvaśaḥ—minden oldalon; mṛt—agyag; dāru—fa; ayaḥ—vas; kāñcana—arany; darbha—kuśa fű; carmabhiḥ—bőrök; nisṛṣṭa—készült; bhāṇḍam—áldozati állatok és edények; yajanam—áldozat; samāviśat—belépett.
FORDÍTÁS
Így érkezett meg apja házába, ahol az áldozatot végezték, és belépett az arénába, ahol mindenki a védikus himnuszokat énekelte. Jelen volt valamennyi nagy bölcs, brāhmaṇa és félisten, s ott sorakoztak a feláldozandó állatok is, az áldozathoz szükséges agyagból, kőből, aranyból, fűből és bőrből készült edényekkel együtt.
MAGYARÁZAT
Amikor művelt bölcsek és brāhmaṇák találkoznak, hogy védikus mantrákat énekeljenek, vannak közöttük olyanok is, akik az írások végkövetkeztetéseit vitatják meg. Ebben az esetben szintén jó néhány bölcs és brāhmaṇa volt jelen, akik erről tanácskoztak, míg mások védikus mantrákat énekeltek, így az egész atmoszférát transzcendentális hangvibráció töltötte be. Ennek a transzcendentális hangvibrációnak az egyszerű formája a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare transzcendentális hangvibráció. Ebben a korban senkitől sem várhatjuk el, hogy jól ismerje a védikus felfogást, mert az emberek nagyon lassúak, lusták és szerencsétlenek. Éppen ezért az Úr Caitanya a Hare Kṛṣṇa hangvibrációt javasolta számunkra, s ezt tanácsolja a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 11.5.32) is: yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi sumedhasaḥ. Napjainkban lehetetlen előteremteni mindazt, ami egy áldozathoz szükséges, mert az emberek szegények, és nem ismerik a védikus mantrákat sem. Ebben a korszakban ezért a szentírások azt javasolják az embereknek, hogy közösen énekeljék a Hare Kṛṣṇa mantrát, hogy elégedetté tegyék a társaival megjelenő Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez burkoltan az Úr Caitanyára utal, akit Nityānanda, Advaita és mások kísérnek. Ez a yajña bemutatásának folyamata ebben a korban.
A vers másik fontos gondolata az, hogy állatokat is áldoztak. Az, hogy fel akarták áldozni őket, nem azt jelentette, hogy egyszerűen csak halálra voltak ítélve. Az összesereglett hatalmas bölcsek és megvalósított lelkek yajñákat mutattak be, s az állatáldozat megvalósításuk próbája volt, hasonlóan ahhoz, ahogyan a modern társadalomban állatokon kísérleteznek, hogy megállapítsák egy bizonyos gyógyszer hatékonyságát. A yajña bemutatásával megbízott brāhmaṇák a megvalósítás rendkívül magas szintjén álltak, s ezt azzal bizonyították, hogy egy öreg állatot a tűzbe ajánlva fiatal testet adtak neki. Így próbálták ki a védikus mantrák erejét. Az odavitt állatokkal nem az volt a szándékuk, hogy elpusztítsák és megegyék őket. Az áldozat valódi célja nem az volt, hogy vágóhidat csináljanak az arénából, hanem hogy kipróbáljanak egy védikus mantrát azzal, hogy egy állatnak új életet adnak. Az állatokat arra használták, hogy megállapítsák a védikus mantrák erejét, s nem arra, hogy megegyék őket.