HU/SB 4.5.12
12. VERS
- bahv evam udvigna-dṛśocyamāne
- janena dakṣasya muhur mahātmanaḥ
- utpetur utpātatamāḥ sahasraśo
- bhayāvahā divi bhūmau ca paryak
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bahu—sok; evam—ily módon; udvigna-dṛśā—ideges pillantásokkal; ucyamāne—miközben így beszélgettek; janena—az emberek (akik összegyűltek az áldozatra); dakṣasya—Dakṣának; muhuḥ—újra és újra; mahā-ātmanaḥ—erős szívű; utpetuḥ—megjelent; utpāta-tamāḥ—nagyon erős jelek; sahasraśaḥ—ezrek által; bhaya-āvahāḥ—félelmet kelteni; divi—az égen; bhūmau—a földön; ca—és; paryak—minden oldalról.
FORDÍTÁS
Miközben az emberek a történtekről beszélgettek, Dakṣa mindenfelé, földön és égen baljós jeleket pillantott meg.
MAGYARÁZAT
Ez a vers Dakṣát mahātmānak nevezi. A mahātmā szónak a különféle magyarázók eltérő jelentéseket tulajdonítanak. Vīrarāghava Ācārya arra utal, hogy a mahātmā szó azt jelenti: „rendíthetetlen szívű”. Dakṣa tehát olyan kőszívű volt, hogy még akkor is rendíthetetlen maradt, amikor szeretett leánya arra készült, hogy megváljon az élettől. Ám hiába volt ilyen erős szívű, az óriási, fekete démon okozta bajok még őt is zavarba hozták. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy még ha valakit mahātmānak, nagy léleknek neveznek, akkor is durātmānak, hitvány léleknek kell tekinteni, ha nem mutatkoznak meg rajta a mahātmākra jellemző szimptómák. A Bhagavad-gītāban (BG 9.13) a mahātmā szó az Úr tiszta bhaktájára utal: mahātmānas tu māṁ pārtha daivīṁ prakṛtm āśritāḥ. A mahātmā mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége belső energiájának irányítása alatt áll. Hogyan lehetne hát mahātmā egy olyan bűnös ember, mint Dakṣa? Egy mahātmā a félistenek valamennyi jó tulajdonságával rendelkezik, s Dakṣa, akiben e tulajdonságok nem voltak jelen, nem nevezhető mahātmānak, ám annál inkább tekinthetjük durātmānak, hitvány léleknek. A vers szarkasztikus értelemben használja a mahātmā szót, amikor Dakṣa tulajdonságairól ír.