HU/SB 4.5.4
4. VERS
- taṁ kiṁ karomīti gṛṇantam āha
- baddhāñjaliṁ bhagavān bhūta-nāthaḥ
- dakṣaṁ sa-yajñaṁ jahi mad-bhaṭānāṁ
- tvam agraṇī rudra bhaṭāṁśako me
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—neki (Vīrabhadrának); kim—mit; karomi—tegyek; iti—így; gṛṇantam—kérdezett; āha—utasította; baddha-añjalim—összetett kézzel; bhagavān—minden fenség tulajdonosa (az Úr Śiva); bhūta-nāthaḥ—a szellemek ura; dakṣam—Dakṣát; sa-yajñam—az áldozatával együtt; jahi—öld meg; mat-bhaṭānām—minden társamnak; tvam—te; agraṇīḥ—a legfőbb; rudra—ó, Rudra; bhaṭa—óh te, aki jól értesz a harchoz; aṁśakaḥ—testemből születtél; me—enyém.
FORDÍTÁS
A hatalmas démon összetett kézzel így szólt: „Rendelkezz velem, uram!” Az Úr Śiva, akit Bhūtanāthának is neveznek, egyenesen megparancsolta neki: „Az én testemből születtél, ezért valamennyi társam közül te vagy a legfőbb. Öld meg hát Dakṣát és katonáit az áldozat alatt!”
MAGYARÁZAT
Így kezdődött el a versengés a brahma-tejas és a śiva-tejas között. Bhṛgu Muni a brahma-tejassal, a brahminikus erővel megteremtette a ṛbhu félisteneket, akik elüldözték az Úr Śiva katonáit az arénából. Amikor az Úr Śiva hírét vette, hogy testőreit elkergették, megteremtette a hatalmas, fekete Vīrabhadra démont, hogy visszavágjon. A jóság és a tudatlanság kötőereje néha versenyben áll egymással — ez az anyagi létezés természete. Még ha valaki a jóság kötőerejében él, akkor is megvan az esély arra, hogy helyzetét a szenvedély és a tudatlanság kötőereje is befolyásolja, illetve hogy ezek a kötőerők megtámadják. Ez az anyagi természet törvénye. A lelki világban a tiszta jóság, a śuddha-sattva uralkodik, ám ebben az anyagi világban a jóság nem nyilvánulhat meg tisztán. Így a különféle anyagi kötőerők örök küzdelmet folytatnak létükért. Az Úr Śiva és Bhṛgu Muni viszálya, amelynek középpontjában Prajāpati Dakṣa állt, jól illusztrálja az anyagi természet különféle kötőerői közötti versengést.