HU/SB 4.5.7
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
7. VERS
- athartvijo yajamānaḥ sadasyāḥ
- kakubhy udīcyāṁ prasamīkṣya reṇum
- tamaḥ kim etat kuta etad rajo ’bhūd
- iti dvijā dvija-patnyaś ca dadhyuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—akkor; ṛtvijaḥ—a papok; yajamānaḥ—az áldozat fővezére (Dakṣa); sadasyāḥ—akik az áldozati arénában összegyűltek; kakubhi udīcyām—északi irányban; prasamīkṣya—látván; reṇum—porfelleg; tamaḥ—sötétség; kim—mi; etat—ez; kutaḥ—honnan; etat—ez; rajaḥ—por; abhūt—jött; iti—így; dvijāḥ—a brāhmaṇák; dvija-patnyaḥ—a brāhmaṇák feleségei; ca—és; dadhyuḥ—találgatni kezdték.
FORDÍTÁS
Ekkor az áldozati arénában összegyűlt emberek — a papok, az áldozat bemutatásának vezére, a brāhmaṇák és feleségeik — találgatni kezdték, honnan jön ez a sötétség. Aztán megértették, hogy egy porfelhő az oka, s mindannyiukat hatalmába kerítette az aggodalom.