HU/SB 4.5.8
8. VERS
- vātā na vānti na hi santi dasyavaḥ
- prācīna-barhir jīvati hogra-daṇḍaḥ
- gāvo na kālyanta idaṁ kuto rajo
- loko ’dhunā kiṁ pralayāya kalpate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vātāḥ—a szél; na vānti—nem fúj; na—nem; hi—mert; santi—lehetséges; dasyavaḥ—fosztogatók; prācīna-barhiḥ—az öreg Barhi király; jīvati—él; ha—mégis; ugra-daṇḍaḥ—aki biztosan megbüntetné; gāvaḥ—a tehenek; na kālyante—nem vezetik; idam—ez; kutaḥ—honnan; rajaḥ—por; lokaḥ—a bolygó; adhunā—most; kim—van-e; pralayāya—hogy megsemmisítse; kalpate—késznek tekinteni.
FORDÍTÁS
A vihar eredetét találgatva így szóltak: Nem fúj a szél, tehenek sem járnak erre, és fosztogatók sem verhették fel e port, hiszen még él az erős kezű Barhi király, aki bizonnyal megbüntetné őket. Honnan jön hát ez a porfelhő? Talán elérkezett a bolygó pusztulásának ideje?
MAGYARÁZAT
Ebben a versben különösen jelentős a prācīna-barhir jīvati kifejezés. A vidék királyát Barhinak nevezték, és bár öreg volt, mégis élt, s rendkívül erős kézzel uralkodott. Éppen ezért nem fordulhatott elő, hogy tolvajok és fosztogatók támadjanak az emberekre. Ez a vers burkoltan arra utal, hogy tolvajok, fosztogatók, csalók és nemkívánatos elemek csak egy olyan országban vagy királyságban vannak, ahol nincs erős uralkodó. Amikor a jog címszava alatt a tolvajok szabadon élhetik világukat, az állam és a királyság rendjét e fosztogatók és nemkívánatos elemek zavarják meg. A porfelleg, amit az Úr Śiva katonái és hívei vertek fel, olyan volt, mintha a világ megsemmisülése közelegne. Amikor az anyagi teremtés elpusztítására van szükség, a feladatot az Úr Śiva viszi véghez, ezért a helyzet, amit most létrehozott, a kozmikus megnyilvánulás megsemmisüléséhez hasonlított.