HU/SB 4.6.29


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


29. VERS

rakta-kaṇṭha-khagānīka-
svara-maṇḍita-ṣaṭpadam
kalahaṁsa-kula-preṣṭhaṁ
kharadaṇḍa-jalāśayam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

rakta—piros; kaṇṭha—nyakak; khaga-anīka—sok madárnak; svara—édes hangokkal; maṇḍita—díszített; ṣaṭ-padam—méhek; kalahaṁsa-kula—hattyúk csapatai; preṣṭham—nagyon kedves; khara-daṇḍa—lótuszvirágok; jala-āśayam—tavak.


FORDÍTÁS

Ebben a mennyei erdőben piros nyakú madarak sokasága élt, melyeknek édes hangja a méhek dongásával keveredett. A tavakat tengernyi daloló hattyú és erős szárú lótuszvirág díszítette.


MAGYARÁZAT

A tavak még szebbé tették az erdőt. Ez a vers leírja, hogy teli voltak gyönyörű lótuszvirágokkal, s vizeikben hattyúk éltek, akik a többi madárral és a zümmögő méhekkel együtt játszottak és énekeltek. E leírások segítségével elképzelhetjük, milyen csodálatos lehetett ez a hely, s hogy mennyire élvezhették ezt a légkört az arra haladó félistenek. A Földön számtalan ösvény és szép hely van, melyet az ember hozott létre, de egyik sem múlhatja felül Kailāsa útjait és gyönyörű tisztásait, amelyekről ezek a versek írnak.