HU/SB 4.6.30
30. VERS
- vana-kuñjara-saṅghṛṣṭa-
- haricandana-vāyunā
- adhi puṇyajana-strīṇāṁ
- muhur unmathayan manaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vana-kuñjara—vad elefántok; saṅghṛṣṭa—hozzádörgölőzve; haricandana—a szantálfák; vāyunā—a szellő által; adhi—további; puṇyajana-strīṇām—a yakṣák feleségeinek; muhuḥ—újra meg újra; unmathayat—felkavarva; manaḥ—az elmét.
FORDÍTÁS
E környezet feltüzelte a szantálfa erdőben csapatosan járó erdei elefántokat, s a szellő egyre inkább vágyat ébresztett a leányok elméjében is a szerelem élvezetére.
MAGYARÁZAT
Az anyagi világban a kellemes légkör azonnal nemi vágyat kelt a materialista emberek elméjében. Ez a hajlam mindenkiben jelen van az anyagi világban, nemcsak a Földön, de a felső bolygórendszerekben is. Ebben a világban az atmoszféra hatással van az élőlények elméjére, ám a lelki világban épp az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Ott a nők ezerszer gyönyörűbbek, mint az anyagi világban, és a lelki légkör szintén sokkal kellemesebb. Az ott élők elméjét azonban még a kellemes atmoszféra sem kavarja fel: a lelki világban, a Vaikuṇṭha bolygókon élők elméje teljesen lelki, s valamennyien az Úr dicsősége éneklésének lelki hangvibrációjába merülnek, olyannyira, hogy ezt az élvezetet semmi sem múlja felül, még a szexuális élet öröme sem, amely az anyagi világban minden gyönyör csúcsát jelenti. Egyszóval a Vaikuṇṭha világban a kellemesebb légkör és a jobb lehetőségek ellenére senki sem vágyik a nemi élvezetre. Ahogy a Bhagavad-gītā (BG 2.59) mondja: paraṁ dṛṣṭvā nivartate — az ott élőket olyan lelki megvilágosodás jellemzi, hogy e lelki atmoszférában a szexuális élvezet teljesen jelentéktelenné válik számukra.