HU/SB 4.6.35
35. VERS
- vidyā-tapo-yoga-patham
- āsthitaṁ tam adhīśvaram
- carantaṁ viśva-suhṛdaṁ
- vātsalyāl loka-maṅgalam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vidyā—tudás; tapaḥ—lemondás; yoga-patham—az odaadó szolgálat útja; āsthitam—van; tam—őt (az Úr Śiva); adhīśvaram—az érzékek ura; carantam—végezve (lemondást stb.); viśva-suhṛdam—az egész világ barátja; vātsalyāt—teljes szeretettel; loka-maṅgalam—mindenkire áldást hoz.
FORDÍTÁS
A félistenek látták, hogy az Úr Śiva a tökéletesség állapotában létezik: ura volt érzékeinek, mestere volt a tudásnak, a gyümölcsöző tetteknek, s jól ismerte a tökéletességhez vezető utat. Az egész világ barátja volt, s azzal, hogy mindenkit teljes szeretetével árasztott el, mindenkire áldást hozott.
MAGYARÁZAT
Az Úr Śivát tökéletes bölcsesség és tapasya, lemondás jellemzi. Aki tudja, hogyan kell cselekedni, az az Istenség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatának útját járja. Senki sem szolgálhatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, amíg nem tett szert teljes, tökéletes tudásra az odaadó szolgálat végzésének útjairól és módjairól.
Az Úr Śivát a vers adhīśvarának nevezi. Īśvara irányítót jelent, adhīśvara pedig az érzékek irányítójára utal. Anyaggal szennyezett érzékeink általában hajlamosak arra, hogy érzékkielégítő tettekbe merüljenek, amikor azonban az ember a bölcsesség és a lemondás révén felemelkedik, akkor érzékei megtisztulnak, s az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szolgálatához lát. Az Úr Śiva a jelképe ennek a tökéletességnek. Az írások kijelentik: vaiṣṇavānāṁ yathā śambhuḥ — az Úr Śiva vaiṣṇava, aki az anyagi világban végrehajtott tetteivel minden feltételekhez kötött lelket arra tanít, hogyan merüljön el az odaadó szolgálatban a nap huszonnégy óráján keresztül. A vers éppen ezért loka-maṅgalának nevezi, mert ő minden feltételekhez kötött lélek számára a szerencse megtestesülése.