HU/SB 4.6.4
4. VERS
- tad ākarṇya vibhuḥ prāha
- tejīyasi kṛtāgasi
- kṣemāya tatra sā bhūyān
- na prāyeṇa bubhūṣatām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—a félistenek és mások által elbeszélt események; ākarṇya—miután meghallgatta; vibhuḥ—az Úr Brahmā; prāha—válaszolt; tejīyasi—egy nagy személyiség; kṛta-āgasi—megsértve; kṣemāya—a boldogságotokért; tatra—ily módon; sā—az; bhūyāt na—nem hasznos; prāyeṇa—általában; bubhūṣatām—létezni vágyik.
FORDÍTÁS
Miután az Úr Brahmā mindent megtudott a félistenektől és a többiektől, akik szintén jelen voltak az áldozaton, így válaszolt: „Nem lehettek boldogok egyetlen áldozat bemutatásával sem, ha egy kiváló személyiséget becsméreltek, s ezzel megsértitek lótuszlábát. Így sohasem érhetitek el a boldogságot.”
MAGYARÁZAT
Az Úr Brahmā elmagyarázta a félisteneknek, hogy Dakṣa a gyümölcsöző áldozati tettek eredményeit akarta élvezni, ám senkinek sem lehet része élvezetben, ha megsért egy olyan kiváló személyiséget, mint az Úr Śiva. Dakṣának szerencséje volt, hogy meghalt a csatában, mert ha életben maradt volna, újra és újra megsértette volna a kiváló személyiségek lótuszlábait. Manu törvénye szerint ha valaki gyilkosságot követ el, a büntetés a hasznára válik, mert ha nem ölik meg, egyre csak gyilkolni fog, és a sok-sok ember megölése eljövendő életei során egyre jobban leláncolja. Helyes tehát, hogy a király megbünteti a gyilkost. Azoknak, akik nagyon bűnösek, áldás, ha az Úr kegyéből megölik őket. Az Úr Brahmā megmagyarázta a félisteneknek, hogy Dakṣa szerencsés volt, hogy megölték.