HU/SB 4.6.5
5. VERS
- athāpi yūyaṁ kṛta-kilbiṣā bhavaṁ
- ye barhiṣo bhāga-bhājaṁ parāduḥ
- prasādayadhvaṁ pariśuddha-cetasā
- kṣipra-prasādaṁ pragṛhītāṅghri-padmam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha api—mégis; yūyam—ti mindannyian; kṛta-kilbiṣāḥ—sértéseket követtetek el; bhavam—az Úr Śiva; ye—ti mindannyian; barhiṣaḥ—az áldozatnak; bhāga-bhājam—jár neki belőle; parāduḥ—kizárva; prasādayadhvam—mindannyiótoknak a kedvében kell járnotok; pariśuddha-cetasā—az elme fenntartásai nélkül; kṣipra-prasādam—gyors kegy; pragṛhīta-aṅghri-padmam—menedéket keresve a lótuszlábánál.
FORDÍTÁS
Nem adtatok az Úr Śivának az áldozatok gyümölcséből, s ezzel mindannyian megsértettétek lótuszlábát. Ha azonban az elme fenntartásai nélkül a színe elé járultok, meghódoltok neki, és leborultok lótuszlába előtt, nagyon elégedett lesz.
MAGYARÁZAT
Az Úr Śivát Āśutoṣának is hívják. Az āśu szó jelentése: „nagyon hamar”, toṣa pedig azt jelenti: „elégedetté válni”. A félistenek azt a tanácsot kapták, hogy menjenek el az Úr Śivához, és könyörögjenek a bocsánatáért, s mivel őt nagyon könnyű elégedetté tenni, minden bizonnyal sikerrel járnak majd. Az Úr Brahmā nagyon jól ismerte az Úr Śiva elméjét, s biztos volt abban, hogy a félistenek, akik megsértették lótuszlábát, elnyerhetik bocsánatát, ha elmennek hozzá, s minden fenntartás nélkül meghódolnak neki.