HU/SB 4.7.15
15. VERS
- yo ’sau mayāvidita-tattva-dṛśā sabhāyāṁ
- kṣipto durukti-viśikhair vigaṇayya tan mām
- arvāk patantam arhattama-nindayāpād
- dṛṣṭyārdrayā sa bhagavān sva-kṛtena tuṣyet
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—aki; asau—az; mayā—általam; avidita-tattva—a tények ismerete nélkül; dṛśā—tapasztalatból; sabhāyām—a gyülekezetben; kṣiptaḥ—becsmérelték; durukti—durva szavak; viśikhaiḥ—nyilaival; vigaṇayya—ügyet sem vetve; tat—az; mām—engem; arvāk—lefelé; patantam—a pokolba csúszva; arhat-tama—a legnagyobb tiszteletet érdemlő; nindayā—becsmérlése által; apāt—megmenekült; dṛṣṭyā—látva; ārdrayā—könyörületességből; saḥ—az; bhagavān—uraságod; sva-kṛtena—saját kegyedből; tuṣyet—légy elégedett.
FORDÍTÁS
Mit sem tudtam dicsőségedről, ezért éles szavak nyilait lőttem rád egy nyilvános találkozón, noha te ügyet sem vetettél rájuk. Nem engedelmeskedtem neked, aki a legnagyobb tiszteletet érdemled, s ezzel a pokol felé vezető útra léptem. Te azonban megszántál, s megmentettél azzal, hogy megbüntettél. Arra kérlek, légy elégedett saját kegyedből, mert én szavaimmal nem tudok a kedvedben járni.
MAGYARÁZAT
Mint mindent, a bhakta az élet nehéz helyzeteit is az Úr kegyének tekinti. Valójában Dakṣa sértő szavai az Úr Śiva ellen elegendőek voltak ahhoz, hogy örökre a pokoli létbe taszítsák Dakṣát. Az Úr Śiva azonban kegyes volt hozzá, s megbüntette, hogy eltörölje bűnét. Dakṣa király felismerte az Úr Śiva kegyét, s mivel nagylelkű viselkedése miatt a lekötelezettjének érezte magát, ki akarta mutatni háláját. Az apa néha megbünteti a gyerekét, s amikor a gyermek felnő és józanul kezd gondolkozni, megérti, hogy apja büntetése valójában nem büntetés, hanem kegy volt. Éppen így Dakṣa is megértette, hogy az Úr Śiva büntetése kegyének megnyilvánulása volt. Ez jellemző arra az emberre, aki fejlődik a Kṛṣṇa-tudat útján. Azt mondják, hogy egy Kṛṣṇa-tudatos bhakta sohasem tekinti az Istenség Legfelsőbb Személyisége büntetésének, ha élete során gyötrelmekkel kell szembenéznie. Szenvedéssel teli helyzetét az Úr kegyeként fogadja el, s azt gondolja: „Múltban elkövetett vétkeim miatt bizonyára büntetést érdemeltem volna, vagy még nagyobb veszélybe kerültem volna, az Úr azonban megvédett, s így a karma törvényének működése jeléül csupán enyhe büntetés várt rám.” Így gondol a bhakta az Úr kegyére. Egyre komolyabban meghódol az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, s az efféle „büntetés” nem zavarja meg.