HU/SB 4.7.61


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


61. VERS

idaṁ pavitraṁ param īśa-ceṣṭitaṁ
yaśasyam āyuṣyam aghaugha-marṣaṇam
yo nityadākarṇya naro ’nukīrtayed
dhunoty aghaṁ kaurava bhakti-bhāvataḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

idam—ez; pavitram—tiszta; param—legfelsőbb; īśa-ceṣṭitam—a Legfelsőbb Úr kedvtelése; yaśasyam—hírnév; āyuṣyam—hosszú élet; agha-ogha-marṣaṇam—elpusztítva a bűnöket; yaḥ—aki; nityadā—mindig; ākarṇya—miután hallotta; naraḥ—egy személy; anukīrtayet—el kell beszélnie; dhunoti—megtisztítja; agham—az anyagi szennyeződéstől; kaurava—ó, Kuru leszármazottja; bhakti-bhāvataḥ—hittel és odaadással.


FORDÍTÁS

A nagy bölcs, Maitreya végül így szólt: Ó, Kuru fia! Ha valaki hittel és odaadással hallgatja és adja tovább e történetet a Dakṣa-yajñáról, melyet az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu vezetett, nem férhet kétség hozzá, hogy az anyagi lét minden szennyeződésétől megszabadul.


Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Negyedik Énekének hetedik fejezetéhez, melynek címe: „Dakṣa áldozata”.