HU/SB 4.7.7
7. VERS
- tato mīḍhvāṁsam āmantrya
- śunāsīrāḥ saharṣibhiḥ
- bhūyas tad deva-yajanaṁ
- sa-mīḍhvad-vedhaso yayuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—ezek után; mīḍhvāṁsam—az Úr Śivát; āmantrya—meghívta; śunāsīrāḥ—az Indra király vezette félistenek; saha ṛṣibhiḥ—az összes nagy bölccsel, akiket Bhṛgu vezetett; bhūyaḥ—újra; tat—az; deva-yajanam—az a hely, ahol a félisteneket imádják; sa-mīḍhvat—az Úr Śivával; vedhasaḥ—az Úr Brahmāval; yayuḥ—mentek.
FORDÍTÁS
Ezek után Bhṛgu, a nagy bölcsek vezetője meghívta az Úr Śivát az áldozat színhelyére. A félistenek a bölcsek, az Úr Śiva és az Úr Brahmā társaságában valamennyien arra a helyre indultak, ahol a hatalmas áldozatot mutatták be.
MAGYARÁZAT
Az Úr Śiva Dakṣa király egész áldozatát megzavarta, ezért a jelen lévő félistenek az Úr Brahmāval és a nagy bölcsekkel együtt megkérték az Úr Śivát, hogy jöjjön, és élessze fel újra az áldozati tüzet. Van egy közismert mondás: śiva-hīna-yajña. „Az Úr Śiva távollétében egyetlen áldozat sem lehet sikeres.” Az Úr Viṣṇu Yajñeśvara, a Legfelsőbb Személyiség az áldozatokat illetően, ám minden yajñánál szükség van az Úr Brahmā és az Úr Śiva vezette félistenek jelenlétére is.