HU/SB 4.7.9
9. VERS
- sandhīyamāne śirasi
- dakṣo rudrābhivīkṣitaḥ
- sadyaḥ supta ivottasthau
- dadṛśe cāgrato mṛḍam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sandhīyamāne—elvégezve; śirasi—a fejjel; dakṣaḥ—Dakṣa király; rudra-abhivīkṣitaḥ—Rudra (az Úr Śiva) látta; sadyaḥ—azonnal; supte—alvó; iva—mint; uttasthau—felébredt; dadṛśe—látott; ca—szintén; agrataḥ—előtte; mṛḍam—az Úr Śiva.
FORDÍTÁS
Amikor az állat fejét Dakṣa király törzséhez rögzítették, Dakṣa azonnal magához tért, s mintha álmából ébredt volna, az Úr Śivát pillantotta meg, aki előtte állt.
MAGYARÁZAT
A vers azt mondja, Dakṣa úgy kelt fel, mintha mély álomból ébredne. A szanszkrit nyelvben erre a supta ivottasthau kifejezést használják, ami arra utal, amikor egy embernek álmából felébredve azonnal eszébe jut minden kötelessége. Dakṣát megölték, fejét levágták és elégették. Teste élettelenül feküdt, ám az Úr Śiva kegyéből újra magához tért, amint kecskefejet illesztettek a törzsére. Ez azt bizonyítja, hogy a tudat szintén egyéni. Dakṣa valójában másik testet kapott, amikor kecskefejet adtak neki, de mivel a tudat egyéni, ezért az ugyanaz maradt, noha a test állapota megváltozott. A testfelépítésnek tehát semmi köze sincs a tudat fejlődéséhez. A tudat a lélekkel együtt vándorol. Számtalan hasonló eset volt már a védikus történelemben, például Bharata Mahārāja esete. Miután Bharata Mahārāja, a király elhagyta testét, egy őz testébe került, tudata azonban ugyanaz maradt. Tudta, hogy bár azelőtt Bharata király volt, most egy őz testébe került, mert halála pillanatában mélyen egy őzre gondolt. Annak ellenére, hogy őztestben élt, tudata megmaradt olyannak, amilyen Bharata király testében volt. Az Úr elrendezése olyan tökéletes, hogy ha valakinek a tudata Kṛṣṇa-tudattá válik, akkor nem lehet kétsége afelől, hogy következő életében még akkor is Kṛṣṇa hű bhaktája lesz, ha másfajta testet kap.