HU/SB 4.8.24
24. VERS
- maitreya uvāca
- evaṁ sañjalpitaṁ mātur
- ākarṇyārthāgamaṁ vacaḥ
- sanniyamyātmanātmānaṁ
- niścakrāma pituḥ purāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ uvāca—a nagy bölcs, Maitreya így szólt; evam—így; sañjalpitam—beszélgettek; mātuḥ—az anyától; ākarṇya—hallotta; artha-āgamam—megfontolt; vacaḥ—szavak; sanniyamya—szabályozva; ātmanā—az elme által; ātmānam—saját maga; niścakrāma—elmenni; pituḥ—az apának; purāt—a házából.
FORDÍTÁS
A nagy bölcs, Maitreya folytatta: Az utasítás, amit Dhruva Mahārāja az anyjától, Sunītitól kapott, valójában arra volt jó, hogy teljesülhessen Dhruva Mahārāja régi vágya. Ezért miután mindent alaposan megfontolt, intelligens és szilárd eltökéltséggel elhagyta apja házát.
MAGYARÁZAT
Dhruva Mahārāját és anyját nagyon bántotta, hogy Dhruva Mahārāját mostohaanyja megsértette, s hogy apja semmit sem tett ellene. A puszta sajnálkozás azonban mit sem ér — az embernek meg kell találnia a módot, hogyan enyhíthet fájdalmán. Így aztán anya és fia úgy döntöttek, hogy az Úr lótuszlábánál keresnek menedéket, mert ez az egyetlen megoldás minden anyagi problémára. Ez a vers utal rá, hogy Dhruva Mahārāja elhagyta apja fővárosát, hogy egy magányos helyre vonuljon, s felkutassa az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Prahlāda Mahārāja szintén azt tanította, hogy ha valaki az elme nyugalmát keresi, szabaduljon meg a családi élet minden szennyeződésétől, és az erdőbe vonulva keressen menedéket a Legfelsőbb Istenségnél. A gauḍīya vaiṣṇavák számára ez az erdő Vṛndā erdeje, azaz Vṛndāvana. Ha valaki Vṛndāvanában, Vṛndāvaneśvarīnál, Śrīmatī Rādhārāṇīnál keres oltalmat, nem férhet kétség hozzá, hogy számára az élet minden gondja könnyedén megoldódik.