HU/SB 4.8.35
35. VERS
- dhruva uvāca
- so ’yaṁ śamo bhagavatā
- sukha-duḥkha-hatātmanām
- darśitaḥ kṛpayā puṁsāṁ
- durdarśo ’smad-vidhais tu yaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dhruvaḥ uvāca—Dhruva Mahārāja mondta; saḥ—az; ayam—ezt; śamaḥ—az elme egyensúlya; bhagavatā—Általad; sukha-duḥkha—boldogság és szenvedés; hata-ātmanām—akikre hatással van; darśitaḥ—mutatott; kṛpayā—kegy által; puṁsām—az embereknek; durdarśaḥ—nagyon nehéz érzékelni; asmat-vidhaiḥ—olyan emberekkel, mint amilyenek mi vagyunk; tu—de; yaḥ—bármit is mondtál.
FORDÍTÁS
Dhruva Mahārāja így szólt: Kedves Uram, Nāradajī! Egy olyan ember számára, akinek szívét az anyagi boldogság és szenvedés zavarja meg, kétségtelenül jó tanács mindaz, amit oly kegyesen elmagyaráztál az elme nyugalmának eléréséről. Ami azonban engem illet, engem tudatlanság fed be, így az efféle filozófia nem jut el a szívemig.
MAGYARÁZAT
Sokféle embertípus van. Az egyiket akāmīnak nevezik, s ez azokra utal, akiknek nincsenek anyagi vágyaik. Vágy mindig van, legyen akár anyagi, akár lelki. Az anyagi vágy akkor ébred fel, amikor valaki a saját érzékeinek próbál örömet okozni. Aki azonban kész feláldozni mindent, hogy elégedetté tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, arra azt mondhatjuk, hogy lelki vágya van. Dhruva nem fogadta el a nagy szent, Nārada utasítását, mert azt gondolta, nem képes egy olyan instrukciót végrehajtani, amely megtilt minden anyagi vágyat. Azonban nem igaz, hogy akiknek anyagi vágyaik vannak, azok számára tilos az Istenség Legfelsőbb Személyiségének imádata. Ez a legfontosabb dolog, amit Dhruva életéből megtanulhatunk. Őszintén elismerte, hogy a szíve teli van anyagi vágyakkal. Mostohaanyja kíméletlen szavai mélyen megsértették, míg a fejlett lelki szinten állók nem törődnek vele, hogy mások elítélik-e vagy csodálják őket.
A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy akik valóban fejlettek a lelki életben, azok ügyet sem vetnek az anyagi világ kettős működésére. Dhruva Mahārāja azonban nyíltan beismerte, hogy nem mentes az anyagi szenvedés és boldogság befolyásától. Biztos volt benne, hogy Nārada tanácsa hasznos, mégsem tudta elfogadni. Itt felmerülhet az a kérdés, imádhatja-e az Istenség Legfelsőbb Személyiségét egy olyan ember, akit anyagi vágyak gyötörnek. A válasz az, hogy mindenki alkalmas arra, hogy imádja Őt. Még akinek tengernyi beteljesülésre váró anyagi vágya van, annak is a Kṛṣṇa-tudat gyakorlásához kell kezdenie, és a Legfelsőbb Urat, Kṛṣṇát kell imádnia, aki olyan kegyes, hogy mindenki vágyát teljesíti. E történetből egyértelműen kiderül majd, hogy senki sincs kizárva az Istenség Legfelsőbb Személyiségének imádatából, még akkor sem, ha sok-sok anyagi vágya van.