HU/SB 4.8.44
44. VERS
- prāṇāyāmena tri-vṛtā
- prāṇendriya-mano-malam
- śanair vyudasyābhidhyāyen
- manasā guruṇā gurum
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prāṇāyāmena—légzőgyakorlatokkal; tri-vṛtā—a három javasolt úton; prāṇa-indriya—az életlevegő és az érzékek; manaḥ—elme; malam—tisztátalanságot; śanaiḥ—fokozatosan; vyudasya—feladva; abhidhyāyet—meditálj rajta; manasā—az elme segítségével; guruṇā—zavartalan; gurum—a legfelsőbb lelki tanítómester, Kṛṣṇa.
FORDÍTÁS
Miután elhelyezkedtél ülőhelyeden, gyakorold a háromféle légzést, s így fokozatosan hajtsd uralmad alá az életlevegőt, az elmét és az érzékeket. Teljesen szabadulj meg minden anyagi szennyeződéstől, és nagy türelemmel kezdj el meditálni az Istenség Legfelsőbb Személyiségén.
MAGYARÁZAT
Ez a vers összefoglalja a teljes yoga-rendszert, és külön kihangsúlyozza a légzőgyakorlatokat, amelyeknek a segítségével az ember megfékezheti a háborgó elmét. Az elme természete az, hogy örökké csapong, hiszen nagyon ingatag, a légzőgyakorlatok segítségével azonban az ember uralkodni képes fölötte. Az elme megzabolázásának ez a folyamata abban az időben, millió és millió évvel ezelőtt, amikor Dhruva Mahārāja gyakorolta, talán megvalósítható volt, de manapság a szent nevek éneklésének módszerével kell az elmét közvetlenül az Úr lótuszlábára rögzíteni. A Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével az ember azonnal a hangvibrációra koncentrál, valamint az Úr lótuszlábára gondol, s így nagyon gyorsan a samādhi, a transz állapotába kerül. Ha valaki folyamatosan énekli az Úr szent neveit, melyek nem különböznek Magától az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, akkor elméjében természetes módon örökké mélyen az Úrra fog gondolni.
Nārada Muni azt javasolja Dhruva Mahārājának, meditáljon a legfelsőbb gurun, a legfelsőbb lelki tanítómesteren. A legfelsőbb lelki tanítómester Kṛṣṇa, akit ezért caitya-gurunak hívnak. Ez a Felsőlélekre utal, aki mindenki szívében jelen van. Ő belülről segít — ahogyan ezt a Bhagavad-gītā is elmondja —, s elküldi a lelki tanítómestert, aki kívülről nyújt segítséget. A lelki tanítómester a caitya-gurunak, annak a lelki tanítómesternek a külső megnyilvánulása, aki jelen van mindenki szívében.
Azt a folyamatot, amelynek a segítségével megszabadulunk az anyagi dolgokra irányuló gondolatoktól, pratyāhārának nevezik, ami azzal jár, hogy az ember megválik minden anyagi gondolattól és cselekedettől. Az abhidhyāyet szó ebben a versben azt jelzi, hogy ha az ember nem rögzíti az elméjét, nem tud meditálni. Ebből következően a meditáció azt jelenti, hogy a bennünk lakozó Úrra gondolunk. Akár az aṣṭāṅga-yoga folyamata, akár a śāstrák által különösképpen erre a korra javasolt yoga-rendszer, az Úr szent nevének állandó éneklése segítségével éri el valaki ezt a szintet, a cél mindkét esetben az, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditáljon.