HU/SB 4.8.47
47. VERS
- śrīvatsāṅkaṁ ghana-śyāmaṁ
- puruṣaṁ vana-mālinam
- śaṅkha-cakra-gadā-padmair
- abhivyakta-caturbhujam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrīvatsa-aṅkam—a Śrīvatsa jel az Úr mellkasán; ghana-śyāmam—mélykék; puruṣam—a Legfelsőbb Személy; vana-mālinam—egy virágfüzérrel; śaṅkha—kagylókürt; cakra—kerék; gadā—buzogány; padmaiḥ—lótuszvirág; abhivyakta—megnyilvánult; catuḥ-bhujam—négykarú.
FORDÍTÁS
Az Úr a további leírás szerint a Śrīvatsa jelet viseli, a szerencse istennőjének ülőhelyét. Testének színe kék. Az Úr személy, aki virágfüzért visel, s örökké megnyilvánul négy karjával, melyekben [a bal alsó kartól kezdve] kagylókürtöt, kereket, buzogányt és lótuszvirágot tart.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a puruṣam szó nagyon fontos. Az Úr sohasem nőnemű, hanem mindig hímnemű (puruṣa). Ezért az imperszonalisták, akik az Úr formáját nőinek képzelik, hibát követnek el. Az Úr megjelenik női formában is, ha szükség van rá, örök formája azonban puruṣa, hiszen eredetileg hímnemű. Az Úr női arculatát a szerencseistennők — Lakṣmī, Rādhārāṇī, Sītā és mások — nyilvánítják meg. Ezek a szerencseistennők mindannyian az Úr szolgái; nem a Legfelsőbbek, ahogy azt az imperszonalisták tévesen elképzelik. Az Úr Kṛṣṇa Nārāyaṇa arculatában mindig négykarú. A kurukṣetrai csatatatéren ezt a négykarú Nārāyaṇa formát mutatta meg, amikor Arjuna látni akarta kozmikus formáját. Vannak olyan bhakták, akiknek az a véleményük, hogy Kṛṣṇa Nārāyaṇa inkarnációja, ám a Bhāgavata iskola azt mondja, hogy Nārāyaṇa Kṛṣṇa megnyilvánulása.