HU/SB 4.8.58
58. VERS
- paricaryā bhagavato
- yāvatyaḥ pūrva-sevitāḥ
- tā mantra-hṛdayenaiva
- prayuñjyān mantra-mūrtaye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
paricaryāḥ—szolgálat; bhagavataḥ—az Istenség Személyiségének; yāvatyaḥ—az előírások szerint (ahogy korábban említettük); pūrva-sevitāḥ—amit a korábbi ācāryák javasoltak vagy tettek; tāḥ—az; mantra—himnuszok; hṛdayena—a szívben; eva—bizonyára; prayuñjyāt—imádja; mantra-mūrtaye—aki nem különbözik a mantrától.
FORDÍTÁS
Vagy a korábban élt bhakták nyomdokait követve kell imádnunk a Legfelsőbb Urat az előírásoknak megfelelően, vagy a szívben, a mantra éneklésével kell imádnunk Őt, az Istenség Személyiségét, aki nem különbözik a mantrától.
MAGYARÁZAT
Ez a vers azt tanácsolja, hogy ha valaki nem képes arra, hogy az előírt módon imádja az Úr formáit, akkor csak gondoljon az Úr formájára, és elméjében ajánlja fel mindazt, amit a śāstra javasol (virágokat, candana pépet, kagylókürtöt, napernyőt, legyezőt és cāmarát). Meditálhat a felajánláson, és énekelheti a tizenkét szótagú mantrát: oṁ namo bhagavate vāsudevāya. A mantra és az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem különböznek egymástól, ezért ezzel a mantrával imádhatjuk az Úr formáját, ha a fizikai kellékek nem állnak a rendelkezésünkre. Ezzel kapcsolatban érdemes visszagondolnunk annak a brāhmaṇának a történetére, aki az elméjében imádta az Urat, s akiről a Bhakti-rasāmṛta-sindhu, Az odaadás nektárja című könyv ír. Ha az imádatához szükséges anyagi dolgok nem állnak a rendelkezésünkre, akkor gondolhatunk ezekre, s a mantra éneklésével felajánlhatjuk őket a mūrtinak. Ilyen korlátlan és hatásos lehetőségek rejlenek az odaadó szolgálat folyamatában.