HU/SB 4.9.23
23. VERS
- tvad-bhrātary uttame naṣṭe
- mṛgayāyāṁ tu tan-manāḥ
- anveṣantī vanaṁ mātā
- dāvāgniṁ sā pravekṣyati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tvat—tiéd; bhrātari—fivér; uttame—Uttama; naṣṭe—megölve; mṛgayāyām—vadászat közben; tu—akkor; tat-manāḥ—túlságosan szomorkodva; anveṣantī—keresés közben; vanam—az erdőben; mātā—az anya; dāva-agnim—az erdőtűzben; sā—ő; pravekṣyati—bele fog lépni.
FORDÍTÁS
Az Úr folytatta: Fivéred, Uttama egyszer vadászni megy majd az erdőbe, s miközben elmélyülten vadászik, megölik. Mostohaanyád, Suruci fia halála miatt megőrül, s az erdőbe indul, hogy megkeresse gyermekét, ám erdőtűz fogja felemészteni.
MAGYARÁZAT
Dhruva Mahārāja a mostohaanyja elleni bosszúvágytól égve indult az erdőbe, hogy felkutassa az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Mostohaanyja megsértette Dhruvát, aki nem közönséges ember, hanem nagy vaiṣṇava volt. A vaiṣṇavák lótuszlába elleni sértés a legnagyobb sértés a világon. Suruci megsértette Dhruva Mahārāját, ezért fia halála után meg fog őrülni, egy erdőtűzbe kerül majd, s élete véget ér. Ezt az Úr külön kihangsúlyozza Dhruvának, mert a fiú eltökélt volt szándékában, hogy bosszút áll mostohaanyján. Ebből azt kell megtanulnunk, hogy sohase bántsunk meg egyetlen vaiṣṇavát sem. Nemcsak a vaiṣṇavákat nem szabad megsértenünk — senkit se bántsunk meg fölöslegesen. Amikor Suruci megsértette Dhruva Mahārāját, a fiú még gyerek volt. Természetesen nem tudta, hogy Dhruva nagyszerű, elismert vaiṣṇava, s így tudtán kívül követte el a sértést. Ha valaki tudtán kívül szolgál egy vaiṣṇavát, akkor is megkapja érte a jutalmat, s ha valaki tudtán kívül sért meg egy vaiṣṇavát, a rossz visszahatástól akkor is szenvednie kell. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége különösen kegyes a vaiṣṇavákhoz. Hogy valaki a kedvükben jár vagy nem okoz nekik örömet, az közvetlenül befolyásolja a Legfelsőbb Úr elégedettségét vagy elégedetlenségét. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a lelki tanítómesternek szóló nyolc versszakos imájában így énekel: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. Ha az ember örömet okoz a lelki tanítómesternek, aki egy tiszta vaiṣṇava, azzal kedvében jár az Istenség Személyiségének, ha azonban elégedetlenné teszi a lelki tanítómestert, akkor nem tudhatja, mi vár rá.