HU/SB 4.9.24
24. VERS
- iṣṭvā māṁ yajña-hṛdayaṁ
- yajñaiḥ puṣkala-dakṣiṇaiḥ
- bhuktvā cehāśiṣaḥ satyā
- ante māṁ saṁsmariṣyasi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iṣṭvā—az imádat után; mām—Engem; yajña-hṛdayam—minden áldozat szíve; yajñaiḥ—nagy áldozatok által; puṣkala-dakṣiṇaiḥ—ami nagy adományok ajándékozását is magában foglalja; bhuktvā—élvezete után; ca—szintén; iha—ezen a világon; āśiṣaḥ—áldások; satyāḥ—igaz; ante—a végén; mām—Rám; saṁsmariṣyasi—emlékezni tudsz majd.
FORDÍTÁS
Az Úr folytatta: Én vagyok minden áldozat szíve. Számtalan hatalmas áldozat bemutatására leszel képes, és gazdag adományokat osztasz majd. Így élvezheted majd az anyagi boldogság áldásait ebben az életben, halálodkor pedig emlékezni tudsz majd Rám.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a legfontosabb az Úrnak az az utasítása, hogyan kell életünk végén az Istenség Legfelsőbb Személyiségére emlékeznünk. Ante nārāyaṇa-smṛtiḥ: mindaz, amit lelki tetteink során véghez vittünk, akkor lesz sikeres, ha emlékezni tudunk Nārāyaṇára, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. A szakadatlan emlékezést számtalan dolog megzavarhatja, ám Dhruva Mahārāja élete annyira tiszta lesz, ígérte meg az Úr, hogy sohasem fogja elfelejteni Őt. Így aztán élete végén emlékezni fog a Legfelsőbb Úrra, haláláig pedig élvezni fogja ezt az anyagi világot — nem az érzékkielégítésnek köszönhetően, hanem amiatt, hogy hatalmas áldozatokat mutat be. A Védák elmondják, hogy amikor valaki nagy áldozatokat végez, gazdag adományokat kell adnia nemcsak a brāhmaṇáknak, de a kṣatriyáknak, a vaiśyáknak és a śūdráknak is. Az Úr ebben a versben megígéri Dhruva Mahārājának, hogy képes lesz majd minderre. Ebben a Kali-korszakban azonban a nagy áldozatot a saṅkīrtana-yajña végzése jelenti. A mi Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunknak az a feladata, hogy megtanítsa az embereknek (és hogy mi magunk is megtanuljuk), mi az Istenség Személyiségének a pontos utasítása. Így aztán folytatjuk a saṅkīrtana-yajñát, és nem hagyjuk abba a Hare Kṛṣṇa mantra éneklését. Életünk végén ezért biztosan képesek leszünk arra, hogy emlékezzünk Kṛṣṇára, és életünk küldetése sikerrel jár majd. Ebben a korban a pénzadományokat a prasāda-osztás váltotta fel. Senkinek sincs annyi pénze, hogy szétossza, de ha kṛṣṇa-prasādát osztunk, amennyit csak tudunk, az értékesebb annál, mint ha pénzt ajándékoznánk.