HU/SB 4.9.31
31. VERS
- aho bata mamānātmyaṁ
- manda-bhāgyasya paśyata
- bhava-cchidaḥ pāda-mūlaṁ
- gatvā yāce yad antavat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aho—ó; bata—jaj; mama—enyém; anātmyam—testi tudat; manda-bhāgyasya—a szerencsétlennek; paśyata—csak nézd; bhava—anyagi lét; chidaḥ—az Úrnak, aki el tudja vágni; pāda-mūlam—a lótuszláb; gatvā—megközelítve; yāce—imádkoztam érte; yat—ami; anta-vat—mulandó.
FORDÍTÁS
Ó, jaj, csak pillants rám! Nézd, mily szerencsétlen vagyok! Eljutottam az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábáig, s bár Ő az, aki képes kettévágni az ismétlődő születés és halál láncait, ostoba módon mégis mulandó dolgokért imádkoztam Hozzá.
MAGYARÁZAT
Az anātmyam szó nagyon fontos ebben a versben. Ātmā azt jelenti: „a lélek”, az anātmya jelentése pedig „anélkül, hogy bármi elképzelése lenne a lélekről”. Śrīla Ṛṣabhadeva azt tanította fiainak, hogy ha egy emberi lény nem jut el az ātmā, vagyis a lelki helyzet megértésének pontjáig, akkor minden, amit tesz, tudatlanság, ami csak kudarchoz vezethet az életében. Dhruva Mahārāja szerencsétlensége miatt bánkódik, mert bár az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fordult, aki képes bhaktáját a legnagyobb áldásban részesíteni, azaz véget vethet számára az ismétlődő születésnek és halálnak, amit egyetlen félisten sem tud megadni, mégis ostobán valami mulandót akart. Amikor Hiraṇyakaśipu halhatatlanságot kért az Úr Brahmātól, az Úr Brahmā azt mondta, nem adhat ilyen áldást, hiszen ő maga sem halhatatlan. A halhatatlanságot, a megszabadulást az ismétlődő születés és halál láncaitól egyedül a Legfelsőbb Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége kínálhatja fel. Hariṁ vinā na sṛtiṁ taranti. Az írások azt mondják, hogy Hari, az Istenség Legfelsőbb Személyisége áldása nélkül senki sem képes megállítani a születés és halál szakadatlan láncolatát ebben az anyagi világban. A Legfelsőbb Urat éppen ezért bhava-cchitnek is nevezik. A vaiṣṇava filozófia a Kṛṣṇa-tudat folyamatában megtilt a bhaktának minden anyagi vágyat. Egy vaiṣṇava bhakta legyen mindig anyābhilāṣitā-śūnya, azaz soha ne vágyjon a gyümölcsöző tettek vagy az empirikus filozófiai spekuláció eredményeire. Dhruva Mahārāját Nārada Muni, a legkiválóbb vaiṣṇava avatta be az oṁ namo bhagavate vāsudevāya éneklésébe. Ez a mantra egy viṣṇu-mantra, mert ha valaki ezt a mantrát énekli, felemelkedhet a Viṣṇulokára. Dhruva Mahārāja megbánta, hogy bár egy vaiṣṇava beavatta őt a viṣṇu-mantrába, mégis anyagi áldásra vágyott. Ez újabb ok volt a szomorkodásra. Noha az Úr indokolatlan kegyéből megkapta a viṣṇu-mantra éneklésével járó áldást, mégis azon bánkódott, milyen ostoba volt, hogy az odaadó szolgálatot végezve anyagi haszonra vágyott. Egyszóval mindannyiunknak, akik a Kṛṣṇa-tudatban odaadó szolgálatot végzünk, teljesen mentesnek kell lennünk minden anyagi vágytól, másképp ugyanúgy fogunk keseregni, mint Dhruva Mahārāja.